Végre megérkezett a várva várt billentyűzetem. Remélhetőleg újra visszatérhetnek a régi beszámolóim, bár a lelkemet kissé megtépázta a kezdet... De apukám érkezésével a lelkem is kezd helyrerázódni... Kicsit visszaolvastam a blog elejét és láttam, hogy mennyire más hangvitele volt a blognak az elején. Tele voltam pozitív energiákkal, fel voltam töltődve, annyira szépnek láttam Írországot... az utóbbi időben a bezártsággal szürkévé vált szememben az ország... azt hiszem, édesapám épp időben jött. Nagyon-nagy szükségem volt a segítségére és a jelenlétére.

Sokan kérdezgették, hogy én hogy vagyok? Tulajdonképpen nincs okom panaszra, hiszen annyira könnyedén indultunk, rengeteg segítséget kaptunk a kezdetekhez. Közel zökkenőmentesen jöttünk Írországba és közel zökkenőmentes volt a beilleszkedésünk. Tulajdonképpen nem is lenne okom arra, hogy kiboruljak. De egy olyan ember, mint én, akinek nagyon fontos, hogy sokaknak segítsen, egy olyan embernek ez a háziasszony élet bárminemű kimozdulás lehetősége nélkül nagyon nehéz. Én otthon facebook csoportokat üzemeltettem, sok-sok anyukának segítettem, rengeteget tettem a környezetemért, itt én szorulok segíŧségre. Ezt elég nehéz feldolgozni... Egy ember, akiben bugyog a tettvágy, oly nehezen viseli, ha "nem tehet", mint a madár, ha bezárják... nem dalol oly szépen... Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok hálás azért, mert ilyen jó helyzetben vagyunk, szép helyen lakunk, kedves szomszédok vesznek körül, a gyerekeim Istennek hála, jó iskolába járnak... Azt jelenti, hogy nagyon hiányzik az, hogy én is része legyek a környezetem lüktetésének. Részese legyek sok jónak, én is tegyek azért, ha a környezetem mozdul előre. Azért tanultam gyógypedagógusnak, hogy segíŧsek. Ezt otthon megtehettem, de itt a nyelvi nehézségek még ott vannak és bár mindenki azt mondja, hogy mennyire "brilliant" az angolom, én tudom, hogy az azért nem úgy hangzik, ha én kezdek tanácsokat osztogatni ott, ahol el sem tudom mondani olyan részletekbe menően és olyan szép nyelvezettel, mint anyanyelvemen. Arra jöttem rá, hogy itt sokáig nem fogok tudni még tanácsokat adni és sokáig nem fogok tudni segíteni senkinek... ez pedig nagyon megöli a lelket... Aztán rájöttem, hogy ez az időszak arra lesz jó, hogy fejlesztem a nyelvtudásomat és amikor már ott tartok, akkor majd valamilyen önkéntes munkát vállalok. Remélem, hogy a férjem kollégája valóban segíteni fog abban, hogy kapcsolatba lépjek helyi szervezetekkel és segíteni tudjak a környéken valahol... ahol szükség van segítő kézre...

Most, hogy sikerült a fejemben helyretenni a dolgainkat, két nagyon fontos teendőt tartok szem előtt: a szakdolgozatot és a kamaszkorra való felkészülést. A Gubancok című könyvet már tegnap elkezdtem olvasni. Nagyon-nagyon hasznos könyv, ajánlom kamaszkor előtt álló lányok szüleinek, mert nagyon jól leírja és megmagyarázza a kritikus helyzeteket. Ugyanakkor a kamaszkort nem sötét foltként tünteti fel, hanem egy megoldandó élethelyzetként. https://www.mai-konyv.hu/konyv/mai-konyv-ujdonsag/lisa-damour-gubancok-kamasz-lanyok-tamogatasa-a-felnotte-valas-het-allomasan-12331&stockfilter=1 Miután befejeztem a könyvet, nekiállok a szakdolgozatnak.

Visszatérve a tegnapra: fiam kialudta magát, fél kilenckor kelt fel. Mivel az utóbbi időben minden reggel felkelt hatkor, szerintem már nagyon kifáradt és a tegnapi nap pihente ki magát. Úgy tűnik, bevált az, hogy apát én keltem, nem a telefon. Ma mennek Galwaybe az osztályával, ma különösen fontos, hogy ne legyen fáradt. Mivel nem beszél angolul, nehogy elkeveredjen...

Tegnap is kitettem magamért: rakott karfiolt készítettem ebédre, és miközben pároltam a karfiolt, nem vettem észre, hogy elfogyott a víz az edényből, szépen megégettem az edény alját, de úgy, hogy koromfekete lett az egész. El nem tudtam képzelni, hogy fogom kiszedni, de legnagyobb meglepetésemre a Mr.Muscle simán kiszedte az edény aljáról a fekete kormot, úgy ragyog, mint újkorában. :) Valamit ki kell találnom, hogy ne minden napom a főzésről szóljon, mert annyian vagyunk, hogy nem tudok főzni két napra, soha nem marad az előző napi ebédből... valószínűleg nekem kell átállítani a mennyiségeket. :)

Tegnap este végre kitöltöttük Matykó asszisztens igénylő lapját. Hát... nehéz volt úgy lejjebb tenni a lécet, hogy azért mégse hazugság legyen... Ma bevisszük, mert állítólag az is hosszadalmas. Hát igen, Írországban minden kicsit lassabban megy... de az élet nyugodtabb. :) Még a szúnyogok is lassúbbak. :) Minap azon nevettünk a lányommal, hogy az itteni szúnyogokat simán el lehet kapni, egy picit sem megerőltető. :)

A lánykámnak a kiskamasz korral újabb problémája adódott: iszonyatosan zsírosodik a haja. Iskola után elmentünk a lányommal és vettünk rá száraz sampont, úgy tűnik, ezzel egész tűrhető, de nekem nem tetszik, őszintén szólva, szerintem kipróbáljuk a citromos hajmosást. Azért egyelőre megoldottuk a problémát, mert nem tűnik annyira zsírosnak a haja... szegénykém annyira szenved tőle, már engem is megkért, hogy mossam meg, hátha az a gond, hogy ő nem jól mossa, de sajnos nem az az oka... utánaolvastam, kamaszkori hormonváltozás okozza...

Menni kell, mert várnak a Gubancok. :)

Szép napot mindenkinek! :)