Valóban úgy nézett ki, messziről, mint a tűz lobogna. :) Imádom a kreativitását. :)
Reggeli után elmentünk megmutatni apucinak Galwayt. Hát ilyen félresikerült helyzetet... ez is csak velünk történhet meg... Apu utálta a gyönyörű, hullámzó óceánt, mert fúj a szél... férjem itthon hagyta a táskáját, de mivel ez a banki rendszer miatt nem lehettem számlatulajdonos (remélhetőleg most már lehetek, mert érkezett e nevemre elektromos számla), így abból a pénzből kellett gazdálkodni, ami nálam volt. El akartuk hozni a kerékpárt, amit rendeltünk, de persze pénz nélkül nem adják oda... sebaj, volt nálam kicsit több, mint 30 euró, elmentünk egy kávézóba és a gyerekek ettek finom szendvicset salátával, ittak forró csokit, mi kávéztunk egyet. Persze apuci teljesen ki volt akadva, hogy mekkora szégyent, elindultunk pénz nélkül... nem tudtam vele megértetni, hogy nálam azért van pénz, nyugodtan megkávézunk és akkor el tudunk menni szétnézni a városban. Igen ám, de apuci nem akart a szélben menni sehová... hát ehhez az én pénzem valóban kevés... férjem közben talált valami telefonos applikációt, amivel létre lehet hozni egy kódot és fel lehet venni pénzt kártyával Ulster Bankos automatával. Elment, mi ott maradtunk a kávézóban a három gyerekkel, hát kiderült, hogy persze, lehet, de csak 130 Eurót, a kerékpár meg 150. Összeszámoltam, mennyi pénz van nálam, hát persze, hogy csak 17 Euró volt, hiányzott 3 euró hozzá. Kaptam a fejemre jócskán, hogy a borravalót nem kellett volna odaadni, akkor most elhozhatnánk a bringát... Ennyit a tegnapi nagy városnézésről. Hazajöttünk és a gyerekek jót játszottak a szomszéd kislányokkal. Annak legalább volt értelme. Pedig csodálatos volt az óceán. Gyönyörű volt... az egymáson átbotladozó hullámok... ahogy kicsapódtak a partra... csodálatos volt... fújt a szél, háborgott az óceán... és mégis valahogy békét hozott a szívünkbe... Engem nagyon feltöltött... imádok az óceánparton sétálni. :) Férjem tüzet rakott, de az sem sikerült rendesen, valamit elrontott, jó büdös lett a házban, senkinek nem volt kedve a tűz körül üldögélni...
Lányom süteményt sütött és amikor nem vettük észre, Matykó feltekerte a sütőt 250 fokra, a széle megégett, a közepe szivacsos lett... finom, de azért nem a szokásos...
Ha nem lennék egy pozitív ember, azt mondanám, hogy egy balul elsült napunk volt tegnap. De inkább azt mondom, hogy azért kellenek az ilyen napok, hogy értékeljük, ha jól sikerül. :)
Szeretném nektek megköszönni, hogy követtétek az életünket és bátorítottatok a nehéz időkben! Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl még úgy is, hogy tulajdonképpen majdnem tálcán kaptunk mindent... de értékes barátokat hagytunk magunk mögött, értékes kapcsolatokat, amit nem tudunk itt pótolni... mert az emberek egyediek... a barátok nem teremnek minden fán... szeretném, ha tudnátok, hogy nagyon-nagyon-nagyon hiányoztok! Soha nem felejtünk el benneteket! Bármit hoz az élet, bárhogy alakul, ti mélyen a szívemben fogtok élni!
Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése