Miután megírtam a blogot, Matykó azonnal reggelit kért. Kérdeztem, hogy mit kérsz, Matykó? Mire ő válaszolt: Pépet. :)
Reggeli után elmentünk megnézni a focit a fiamnak. Megbeszéltük az egyesületből a hölggyel, hogy most megnézzük, majd következő héten beáll és kipróbálja, utána kötelezzük el magunkat és csak utána fizessük ki az éves tagdíjat. Fiamnak nagyon tetszett a foci, én szinte végig néztem az edzést, de a végén már a lányom fázott, Matyi elaludt az ölemben, így inkább a vége előtt eljöttünk. Viszont megismertünk új szomszédokat, kisebbik fiú Matyival egyidős. :) Nagyon jó ötletnek tartom a focit, remélhetőleg segíteni fog a fiamnak egy kicsit kitörni ebből a lehetetlen helyzetből. A fiam egy dumagép, nagy szövege van, magyarul nagyon választékosan beszél és valószínűleg ez nyújtott neki egy kis sikerélményt is, mert mindenki elcsodálkozott választékos beszédén és értékelték a stílusát. Ami a hátránya, az az előnye: kénytelen hamar megtanulni a nyelvet, hogy nagy szövegelő lehessen újra. :) Addig azonban ott az űr: nem tud kitűnni semmiben, holott ő egy eléggé extravertált személyiség. Reményeim szerint ezt az űrt fogja pótolni a foci. Meglátjuk... A foci itt egyébként is kell a fiúknak, mert az iskolában van kötelező foci és néhány fiú annyira vadul játszik, hogy muszáj felkészültnek lenni... Figyelemfejlesztés szempontjából sem rossz a foci, mert mindig követni kell a labdát, a fiamnak pedig nem árt egy kis figyelemfejlesztés. :)
Foci után elmentünk vásárolni. A "bevásárlóközpontban" találkoztunk az iskolába járó Down-szindrómás fiúval és édesanyjával. Nagyon jó volt beszélgetni vele. Rávilágított egy nagyon fontos dologra: vannak iskolák, ahol a gyerekeket nem teljes inklúzióval tanítják, úgyhogy nagyon résen kell lenni... Nem lesz könnyű dolgunk jó iskolát keresni... nagyon alaposan körbe kell járnunk a dolgot...
A lányomnak az arcára egy kedves fiatal leányzó festett egy lepkét. :)
Nem sokáig hagyta fent, de megnyugtató a tudat, hogy még kislány, még kell neki az arcfestés. Már nem sokáig, sajnos... lassan fel kell készülni a kamaszkorra...
Mivel Matyi a kocsiban csak nagyon keveset aludt, este hatkor kidőlt. Annyi időre sikerült felébreszteni, míg evett egy kis pépet, mást nem tudtunk belekönyörögni.
Nagyon reménykedem benne, hogy ma sikerül egy kicsit játszani a hóban... nem tudom meddig marad meg...
Áldott adventi vasárnapot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése