Úszás az óceánban karácsony napján

Ugye milyen furán hangzik? :) Azt hiszem, senki nem így képzel el egy karácsonyi családi napot... Ahogy minden rendes családnál, nálunk is az lett volna a tegnapi program, hogy a jó meleg tűz mellett körbeüljük kedves kis karácsonyfánkat, amiben a kezünk munkája és a szívünk-lelkünk benne van :)

...mesét olvasunk az új puha takaróval letakart ágyacskánkon...

Egy ilyen békés karácsonyi program helyett reggel nálunk ahogy máskor, ez a nap is sajátosan zajlott egyrészt azért, mert idősebb fiam belázasodott... Szegénykémnek csillogott a szeme, a kanapén elaludt az ebédlőben. Betakartam és mondtam apucinak, hogy ha felmenne a láza, adjon neki lázcsillapítót, mi elmentünk vásárolni (ugye nem kell mondanom, hogy csomó mindent nem vettünk meg, amire most épp nagy szükségünk volt?) és megnéztük Salthillben a karácsonyi úszást az óceánparton. Christmas Day Swin néven futott a történet, tegnap volt az úszás, kint az óceánparton.

A fiamnak jobb, ha nem zavarjuk, jobban tud pihenni szegénykém, mert ha a két másik itthon van, nem fog tudni aludni, márpedig a fiamnak az alvás a gyógyszere. Minden betegségen egy nap alatt szokott átesni, minden hiba nélkül, de hagyni kell őt pihenni, ha arra van igénye. Volt olyan alkalom, amikor nem akart aludni, 39 fokos lázzal a nyári 40 fokos melegben hordta a földet, folyton kiszökött. Nem tudtam a házban tartani. Másnapra semmi baja nem volt. De most szegénykém nagyon elesett volt, látszott, hogy kell neki a pihenés, ezért hagytuk őt aludni.

Tegnap Salthillben (és az országban néhány nagyobb városban) néhány civilszervezet és segélyszervezet jótékonysági úszást rendezett. Eszméletlen volt! Mindenki kabátban, aztán egyszer csak levetkőzött és bement a 9 fokos vízbe. Biztosan túl lehetett élni, mert mindannyian nevetgéltek, de azért szerintem egy ilyen tranzakcióhoz kellett egy kis önuralom... Nem tudom, mennyi pénzt tudtak összeszedni ezzel a rendezvénnyel, remélhetőleg eleget... Beszéltünk a rendezvényen résztvevő galwayi Down-szindrómás gyermeket nevelő családokkal, Matyi nagyon élvezte, mert az egyik anyukának ott volt a kutyája. Űgy tűnt, mintha ők is meglepődve mondanák, hogy mennyire jó a Matykó... Most tényleg itt is kakukktojások leszünk? Nem akartunk sokáig maradni, csak pár percet töltöttünk egy kis ismerkedéssel, majd végigsétáltunk az óceánparton és mentünk vásárolni. Azért egy fényképet készítettem, mert ez az esemény nem hétköznapi... Kabátból fürdőruhába öltözni, bemenni a vízbe és utána újra kabát... szokatlan és érdekes. :)

Nem túl éles a kép, de látszik, hogy az emberek nagyrészt kabátban vannak, néhányan pedig a 9 fokos vízben fürdenek. :)

Aki keres, az talál: hazafelé három benzinkútra mentünk be, az első kettőben nem sokat tudtam vásárolni, de a harmadik meglepő módon teljesen felszerelt volt és meg tudtam venni mindent, még gluténmentes kenyér is volt náluk. A vásárlás - ahogy az utóbbi időben minden körülöttünk - természetesen nem maradhatott bakik nélkül. Amikor végre megpakoltam a kosaram és odamentem egy nagy kosárral a benzinkúthoz, mondja a pénztáros, hogy mennyit fizessek, nézem a táskám és nincs benne a pénztárcám. Azonnal bevillant, hogy Matyi kiszedegetett ezt-azt a táskámból, mert ott volt mellette. Kiszaladtam, otthagytam mindent, gyorsan felkapom a pénztárcám, erre nincs benne a pénz, Gyorsan kérek apától pénzt. Míg apa előveszi a pénztárcáját, lányom szalad, hogy itt van, Anya, itt van. Szaladtam vissza a pénztárhoz, mondtam, hogy bocsánat, a fiam kiszedte a pénzt, sűrű elnézés kérések közepette próbáltam csak rossz emlék maradni és elillanni mihamarabb...

A kocsiban meséltem, hogy jártam, erre Apa a saját történetét adta elő: fel akarta fújni a kereket, de nem tudta, majd kiderült, hogy előbb be kell állítani a nyomást és utána automatikusan érzékeli a rendszer, hogy milyen a nyomás a kerékben, majd arra a nyomásra tölti fel, amire kell. Apa meg kereste a kallantyút, hogy majd ő nyomja meg, nem értette, hogy a fenébe fogja feltölteni anélkül a kereket. Ennyit erről... utána úgy döntöttünk, ki sem mozdulunk többé. :)

Matykó nem aludt, majd este hatkor aludt el. Persze egy kis idő után felébredt, hogy éhes, gyorsan megetettem és visszaaltattam. Szegénykém kicsit kivolt tegnap, de most szerintem jól kialudta magát.

Azt hiszem, a tegnap elmaradt karácsonyi pihenős napot be kell pótolnunk, ezért ma nem megyünk sehová, azt hiszem, a mai nap csak a kikapcsolódásról - meg a gyógyulásról - fog szólni.

Isten áldjon benneteket! :)