A tegnapelőtti csomagban érkezett karácsonyi asztalterítőt felavattuk. A gyerekek boldogan segédkeztek a reggeli készítésnél, mert nagyon szerették volna feltenni az új asztalterítőt. :) Ők már csak ilyenek, mindenért képesek lelkesedni. :)
Csöngetett a postás és megérkezett az amazonról rendelt billentyűzetem. Már nagyon bánom, hogy nem ott kezdtem a rendelést, mert már rég a billentyűzet boldog tulajdonosa lennék. Ez egy wireless billentyűzet, nem laptop billentyűzet, tehát még mindig nagyon várom az e-bay-es rendelést, de nagyon megbántam, hogy nem az amazonról rendeltem elsőre. Akkor már rég hosszú meséket és sokkal részletesebb beszámolókat írhattam volna. Mindegy, egyelőre ez is megteszi, csak nem magyar billentyűzet, ezért néhány betűt még azért pótolni kell a képernyő-billentyűzettel... ennyi baj legyen... :)
Az adventi ajándék csoki lett volna, de annyira veszekedtek, míg én megfürödtem, hogy begurultam és elvettem tőlük. Utána édes-cuki-kedves gyerkőcök vártak lent, a nagylányom mesét olvasott a fiamnak. :) Remélem, érzékelték, hogy nem fog rám jól hatni, hogy egymással szórakoznak. Nem szóltam bele a vitájukba, azt az én drága pszichológus lelki társamtól tanultam, hogy ne tegyem. Inkább elvettem a csokijukat. Őszintén szólva, nagy hatása volt, remélem, ez maradandó élmény lesz, mert nagyon szeretik a csokit és nem túl sűrűn kapnak... bár a karácsony azért szokott hozni egy kis édességet a gyerekeknek... majd meglátjuk...
Matykóval kimentünk rollerezni egy kicsit, miután a nagyok elmentek. Élveztük a gyönyörű napsütést. :) Mi már így rollerezünk, kérem szépen. :)
Majd egy idő után szépen maga mögött hagyva a rollert, elkezdett kisétálni a lakóparkból. Mivel láttam, hogy nagyon nekilendült, úgy gondoltam, jobb lesz, ha táskával indulunk el, mert azért jobb, ha van nálam pénz, ha kimegyünk a lakóparkból. Visszamentünk a táskámért, letettem Matykó rollerét és mire visszanéztem, Matykó levágta magát a földre és bemutatta a dackorszakos énjét. Szegénykém nem értette, hogy nem haza jövünk, csak a rollert tesszük le. Mivel a föld vizes volt, elég rendesen vizes lett a ruhája, ezért bementünk. Miután beértünk, a pelenkába rendezett egy adagot, hát elmentünk fürdeni. Fürdés után azért újra megpróbálkoztunk a sétával. Jó nagyot sétáltunk, Matykó boldogan tepert, élvezte a napsütést. :) Az autókat kevésbé, így ahogy haladtunk, a lelkesedése alábbhagyott... nagyon hiányoznak az otthoni nagy séták... itt csak a főúton lehet sétálni, ez borzalmas... nagyon várom, hogy olyan helyre költözzünk, ahol jókat lehet majd sétálni... Ezt budapesti fejjel nem igazán lehet felfogni, de megpróbálom nagyjából leírni nektek: képzeljetek el egy lakóparkot, aminek a vége a főút. Slussz-passz. Nincs más lehetőség, nincs más útvonal. Csak az országút. Ha onnan kimegyünk és be szeretnénk valahová menni, akkor másik lakóparkba tudunk menni, ugyanúgy, ahogy a mi lakóparkunk van. Az egész környék olyan, hogy az országútról elágaznak a kis lakóparkok és kész. Egyik lakóparkból a másikba lehet menni. Van nem túl messze egy játszóház, amit az ember hamar megun, ezért nem szeretnék sűrűn oda eljárni, hogy legyen egy B opciónk is szükség esetén... van egy Lidl... majd egyszer készítek egy videót, hogy érzékeltessem. Ez egy árpádföldi anyukának, aki 30-as utcákon sétálgatott több, mint 10 évig a gyerekeivel, hát... nagyon hiányzik az a környék, őszintén szólva... nagyon... Mivel csak két évig lakhatunk itt, mert a tulajdonos jelezte, hogy el szeretné adni a házat, most ez a két év arra lesz jó, hogy szétnézzek a városban vagy akörül valahol... olyan helyet kell keresnünk, ami jobban hasonlít a mi kis árpádföldi környékünkre. Tudom, hogy mi nagyon burokban éltünk és nagyon jó helyzetben voltunk: sok ismerős volt körülöttünk, sok barátunk volt... a ház egy kilóméteres körzetében legalább 5-6 játszótér volt... ehhez képest itt egy sincs... a városközpontban van egy, de odáig eljutni gyalog ... azon a zajos úton lehet... szóval... árpádföldi anyukák, becsüljétek meg Árpádföldet! :) Árpádföld egy paradicsom a kisgyerekeseknek. :)
Férjem mesélte, hogy a kollégája felajánlotta, hogy a CV-met elviszi egy helyi szervezethez. :) Nagyon aranyos. :) Mondta neki, hogy én nagyon sokat önkénteskedtem otthon és ez nagyon hiányzik. erre javasolta, hogy adjam neki oda a CV-met. :) Hát jó lenne valami kis önkéntes tevékenykedés... nagyon... de megvárom az autót. :) Ez is adott most egy kis erőt... :)
Tegnap megpróbáltam felkutatni a szakdolgozatomhoz a törvényi hátteret, de csak egy rendeletet találtam, majd mostanában tovább kutatok... Viszont már kezdem érezni a szakdolgozat írás lüktetését, ez is újabb erőcsepp. :)
Remélem, rövidesen visszatér a régi énem és visszatalálok magamhoz...
Itt Matykó vacsorázik. :)
Este itt volt a magyar család végre. :) Volt palacsinta, játék, kellemes estét töltöttünk együtt. :) Nagyon hiányzott, mert múlt héten nem tudtak átjönni. A férjemen is látom, hogy feltöltődik, amikor ők itt vannak. A gyerekek játszanak, mi beszélgetünk, azért ez egy kicsit közelebb áll a felnőtt élethez, nem csak a rabszolgaságról szól... A fiam elaludt a nappaliban a kanapén és most itt rendetlenkedik... menni kell...
Ma jön az édesapám. :) Már nagyon várjuk. :)
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése