Egy lazulós nap :)

A havazásnak megvolt a bőjtje, tegnap iszonyatosan csúszott az út, így nem mertük iskolába vinni a gyerekeket. Fiam újdonsült barátjának az anyukája (az én újdonsült magyar barátnőm :)) mondta, hogy ne induljunk el, mert a helyi családok nem mennek iskolába, nyári gumival veszélyes. Itt senkinek nincs téli gumija, mert a hőmérséklet nagyon ritkán esik nulla fok alá. Hát mi sem vettünk téli gumit, így itthon maradtunk.

Napközben gyönyörűen sütött a nap, szépen olvadozott a hó. Mivel mi nagyon bátrak vagyunk, hát elindultunk Lidl-be babakocsival (azért annyira bátor nem vagyok, hogy babakocsi nélkül el merjünk indulni. :) Egy-két lépés után már nem is tartottam annyira jó ötletnek, nagyon nehéz volt a jégben lévő lábnyomokon tolni a babakocsit, folyton elakadt. Bevásároltunk és mire hazaértünk, már  annyira olvadt, hogy egész kényelmesen toltam a babakocsit.

Lassan alakul az ír kapcsolatrendszerünk és szép lassan alakulnak a barátságaink. Nagyon hiányoznak az otthoni barátok... Nagyon... Tegnap beszélgettem az otthoni barátnőmmel... Tudom, hogy Matykó miatt ki kell bírnunk... a lányomnak hiányzik az iskolája... nekem a kiépült kapcsolatrendszerem és a barátok... Tudtam, hogy nem lesz könnyű... de most már könnyebben lendülök át egy-egy ilyen ingatag pillanaton... nagyon sokat ér, hogy már itt is alakulnak a barátságaink.

Tegnap történt még valami: felhívott a lányom osztálytársának anyukája és elmondta, hogy azért nem ajánlotta fel, hogy segít a gyerekek iskolába szállításában, mert egy másik családnak segített és a lányok hátul veszekedtek, míg ő a 100 km/órás úton vezetett. Nagyon nehéz volt, ezért kénytelen volt visszamondani a segítségnyújtást. Mivel többé nem szeretett volna ebbe a helyzetbe kerülni, nekünk nem ajánlotta fel, de ha megszorulok, szóljak és segít szívesen. Nagyon sokat jelentett számomra ez a telefon. Mondtam, hogy ne aggódjon, már nagyon sokszor tett jót velem, amikor játszattak a gyerekeivel az én gyerekeim. Ennél többre most nincs is szükségünk. :)

Délután jó nagyot játszottak a gyerekek, majd jeget törtünk a fiam osztálytársának a parkolójában, mert az ő parkolójuk nem vízszintes, hanem egy enyhe emelkedőn van. Matykó olyan boldogan és ügyesen szedte a havat és jeget, hogy az hihetetlen. :) Annyira sajnálom, hogy nem készítettem róla felvételt...

Fent vannak a nagyok, menni kell...

Szép napot kívánok! :)