A központ, hát az elég pici
:)
Néhány utca a centrum és ennyi. A település többi részében csak házak vannak, elvétve itt-ott van néhány cég, van egy játszóház, egy Lidl, ennyi... Mi távol lakunk a központtól, de az jó környék, ahol lakunk. Végre sikerült beszélgetnem egy szomszéddal, akinek három gyereke van, nagyon aranyos volt, nagyon édes
Ajánlottak iskolát nekünk Három fiú, huh... nem semmi Vagy nyugisabbak vagy csak nekem vannak túlzott elvárásaim Bár gondolom, nem véletlen labdajátékoztak ebben a szeles hideg időben kint Itt eléggé elterjedt a hurling, kaptunk ütőt is, jót játszottak a fiúk :) Utána megpróbáltunk venni, de az nem olyan egyszerű... a fiam méretében nincs. :) Szombaton meglátogatott minket egy nagyon-nagyon aranyos magyar házaspár, annyira örültünk neki, nagyon boldoggá tettek!
Sütöttek nekünk, itt voltak három gyerekkel (hat gyerekük van). Csodálatos időt töltöttünk együtt, csak kicsit kevés volt
Sajnos messze laknak, ezért korán kellett hazaindulniuk. Hoztak nekünk süteményt, halloween jelmezt és védősisakot a gyerkőcöknek, megvették a cipőpolcot, mivel nekünk még nincs autónk,
így elég nehéz megoldani mindent... Remélem, még találkozunk velük, mert nagyon kellemes találkozás volt... Megérkeztek a dolgaink, juhhéj!
Kiderült, hogy szuper padlásunk van A dobozokat oda tettük, hatalmas Táncolni lehet benne És szép tiszta :) Persze doboz doboz hátán, még nem pakoltunk ki, mert annyira csodálatos idő volt, hogy a gyerekekkel kimentünk a lakóparkba. Hihetetlen élet volt itt a lakóparkban. A gyerekek csodálatosak. Fantasztikusak voltak. A lánykám az elején szomorkodott, hogy nem beszél angolul, de cigánykerekezni meg kergetőzni nem kell az angol
A gyerekek nagyon leleményesek, feltalálják magukat nyelvtudás nélkül is.
Mondtam nekik, hogy nem beszél a lányom angolul, amit nagyon sajnál és
nagyon szeretne velük játszani. Körbevettek, mint a kiscsibék,
bemutatkoztak, nagyon édesek voltak. Matyi volt a legjobb helyzetben, ő
nagyon élvezte a helyzetet. Senkit nem érdekelt, hogy Down-szindrómás,
nincs meglepődés, ha említem, hogy az, akkor csak nagyon örülnek neki,
de nem különösebben érdekli az embereket. Hihetetlen világba csöppentünk. Mintha otthon lennénk három átlag gyerekkel Fantasztikus Egyébként azon a környéken, ahol mi laktunk, általában ez a hozzáállás volt a jellemző, vagy a meglepődés, hogy Tényleg? Down-szindrómás? Nem is látszik... Szóval otthon is nagyon jól fogadták Matykót és sokan, nagyon sokan szerették. Sajnos az iskolarendszer az, ami miatt nem várhattunk arra, hogy mikor történik nagy változás. De ha őszinte akarok lenni, akkor otthon is nagyon elfogadták Matyit. Ami más, az az, hogy ez itt nagyon természetes. Szinte mindenkinek van a családjában Down-szindrómás, egyáltalán nem lepődnek meg rajta. A nagyobbik fiam iszonyatosan sokat játszott. Őt nem érdekelte semmi. Ott voltak a fiúk, ment, játszottak, ő nagyon élvezte. Néha odaszaladt hozzám és megkérdezte, hogy ezt vagy azt hogy kell mondani és futott vissza a többiekhez.
Egyszerűen csodálatos volt.
:) Nem is gondoltam, hogy nyelv nélkül is fognak tudni játszani a gyerekeim. Hála Istennek ügyesek, jó mozgásuk van és elég sok területen jártasak Így ők is be tudtak kapcsolódni Bár ha nagyon visszamennék az időben, azért a jó mozgásért megdolgoztunk ám a nagyoknál is... egyik laza izomzatú volt, vele vesződtem a mozgásfejlesztéssel, a másik merev, vele sokáig jártunk dévényre, mert a kezét sem tudta kinyitni... de most már nagyon szépen mozognak, nagyon ügyesek :) Annyi megmaradt a laza lányomtól, hogy könnyebben spárgázik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése