Telefon és a pozitív diszkrimináció

Tegnap délelőtt itt Bernie, a fejvadász, aki megkereste a férjem az állásajánlattal. Nagyon sokat köszönhetünk neki, ő segített mindenben, hogy zökkenőmentes legyen a költözésünk.

Őszintén szólva a tegnapi napomat átszőtte, hogy egész nap zakatolt bennem ez a kérdés... Down-szindróma - nem Down-szindróma. Meg kell halni ezeknek a gyerekeknek, betegek, betegek... jaj, Istenem, végig kattogott bennem... Nem, nem betegek, de ezt nem is értik sokan...

Bernie kerek szemekkel hallgatta, amikor meséltem, hogy mit mondanak otthon kis hazánkban sokan a Down-szindrómásokról. Itt mindenki családjában van egy Down-szindrómás, mindenkinek van egy hozzátartozója, aki Down-szindrómával él... nem is értik, mi a baj ezzel... :) Aranyos :) Matyit imádja :) Érthető, hiszen imádnivaló :)

Reggel a nagyokkal készítettük egy kis videót, hogy segít Matykó nekünk a mosogatógépből kipakolni. https://www.facebook.com/piroska.mihalik/posts/1668533256511412?comment_id=1669017779796293&notif_id=1507317110254612&notif_t=feed_comment

Nagyon édes, egyre többet beszél, itt is két új szót mondott... vagy csak én nem vettem eddig észre. Gyakran úgy veszem észre, hogy mond valamit, hogy jeleli vagy rámutat, egyébként nem értem, egész nap beszél és nem értem, hogy mit :)

Délután megjavították a fűtést és utána találkoztunk apával a Vodafone boltban. A két nagy rátapadt az ott lévő telefonokra, hát persze, itt meg lehetett nézni, itt szabad volt... várakozni kellett, ezért még mi sem vettük el tőlük :) Ez aztán a paradicsom :) Az úr a pultnál elkérte az adatainkat, mindent megbeszéltünk, Matyi integetett neki, puszit dobott, mosolyogtak egyet, majd egyszer csak váratlanul megkérdezte, hogy nem tudnánk visszajönni holnap? Nem értettük... Majd elmondta, hogy mivel nincs még előfizetésünk, ki kellene fizetnünk 300 EUR-t (mi jeleztük, hogy ez rendben van), de ő szeretne ezzel kapcsolatban segíteni nekünk, hogy ne kelljen ennyit fizetnünk. Döbbenten álltam ott és nem hittem a fülemnek... Este el is meséltem az írországi barátnőmnek, akinek szintén van egy Down-szindrómás fia és mondta, hogy igen, itt kivételeznek velük, ők is kaptak kedvezményt, a kisfia miatt sok helyen... hihetetlen... de mi nem is kértük... azonnal mondtuk, hogy rendben, kifizetjük... ma vissza fogunk menni és meglátjuk...

A két nagy boldogan kérdezte a végén, jaj Anya, holnap is jövünk? De jó! :) Hát persze, mert mi nem adunk telefont a kezükbe :)

Idősebbik fiam este elaludt az étkezőben a kanapén, nem tudom, hogy fogja bírni az iskolát, szegénykém, annyira kidől minden nap...

Menni kell, ma van a lányom születésnapja.

Szép napot mindenkinek! :)