Reggel a szokásos mederben zajlott: anya reggelit készített, apa mesét olvasott, a gyerekek reggeliztek, majd amikor mindenki elkészült, mentek iskolába.
Reggeli után a fiam gabonapehelyből kirakott egy 1-est abban a sorrendben, ahogy le kell írni és úgy is kellett megennie, ahogy leírjuk (ott kezdi el kirakni és enni, ahol kezdjük írni). Ezt azért oldottuk meg így, mivel ebben az iskolában már nincs arra idő, hogy sokáig elszöszöljünk a számokkal, mert jóval előrébb tartanak, ezért akkor tudjuk hamarabb beérni a többieket, ha pozitív élményekkel gazdagítjuk a tanulást, mert akkor jobban rögzül. Ahogy a többi gyerek, a fiam is szereti az édességet, ez biztosan kellemes élmény marad számára és emlékezni fog rá. Hálás köszönet az ötletért gyógypedagógus barátnőmnek, akinek nagyon sokat köszönhetek. :)
Kicsit megkínlódtam a csirkével, mert most nem Chicken Fingerst vettem, hanem csak sima rántott csirkedarabokat és azt sütöttem ki sütőben, de azok nem fértek el olyan könnyen. Érdekes, a csirke mindig elfogy (jó éhesek lehetnek szegénykéim délben), csak egy kis gyümölcs vagy zöldség marad meg. Ráadásul az iskolában épp valami zöldség-gyümölcs kedveltető projekt zajlik, ezért mindig kapnak valamit (tegnap répa és szőlő volt) kis zacskóban és azt eszegetik. A fiamnak csak a répa kellett :) A szőlő nem érdekelte, pedig szereti... na mindegy... de cserébe otthagyta az epret, az almát megette. Fene tudja, mit csomagoljak, hogy meg is egyék... Hazahozta az uborkát, pedig azt imádja... Sok fejtörést okoz nekem az, hogy mit csomagoljak nekik, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül...
Képzeljétek, amikor itt volt az a kedves magyar család, érkezésünk első hétvégéjén, akkor kaptunk tőlük virágot és az a virág most is nagyon gyönyörű :) Nem tudom, mi van ebben a házban, de itt a rózsa is több, mint két hétig csodaszép volt :) Őszintén szólva az elején még gondolkodtam rajta, hogy lehet, hogy művirág? :)
Miután a nagyok elmentek iskolába, értünk jött az ír anyuka, a sorstársam és elmentünk a babás mamás helyre. Persze Matykótól a rollert nem lehetett elvenni, nagy volt az ellenvélemény, ezért vittük azt is. Elég népszerű volt a gyerekek közt a roller, hála Istennek, Matyit épp egy labda foglalta le, ezért a többi gyerek összekaphatott a rollerén, ő a labdán. :) A foglalkozás nagyon kellemes hangulatban telt, alkottunk egy csodaszép fát Matykó szép kis kezecskéjének nyomával. Gyönyörű lett, dehát ilyen szép kezecskék mellett milyen is lehetne? :)
Matykónak annyira tetszett a festés, hogy miután végeztünk, elmentünk játszani az ott lévő játékokkal, boldogan játszott, majd egyszer csak nem találom. Hát vajon hol volt? Ült a széken és várta, hogy fessünk. Mutatta, hogy ő bizony most festeni akar :) Édesem :) Megzabálom :) Majd ma itthon kicsit még festegetünk :) Úgyis jön a vihar, nagyon nem fogunk tudni hová menni... Ez most nem hurrikán, csak vihar. Sebaj, bevásároltunk mindenből - azt hiszem... majd azért még megnézem, nehogy mégis áram nélkül maradjunk, ki tudja?
Matyi nagyon jól megtalálta a hangot a gyerekekkel, a tízórai sajnos nem csúszott le, így az én gyümölcspürém volt a megoldás. 11 után nem sokkal elindultunk haza, majd egy kicsit bementünk a családi barát anyával szétnézni a városban, hogy megmutassa, mit hol találunk. Egyik boltban sikerült gyapjút vennem, másikban szappant, úgyhogy este indulhatott a nemezelés. Többre nem jutott idő, mert Matyi úgy döntött, hogy ő most maratont fut, az egész boltban nem tudtunk tőle semmit megnézni, csak futottam utána, tolta a kosarat a földön, a fagyasztókat egyenként végignézte, úgyhogy abban a boltban csak üdítőt tudtam venni, semmi mást. Megbeszéltük, hogy este újra találkozunk, akkor megmutatom a nemezelést.
Hazafelé eljött a lányom barátnője is az iskolából, nemezeltünk egy kulcstartót, ők csak a virágot készítették el, én az egész kulcstartót, bár elég béna lett, mert nem volt, mire nemezelni és valamilyen összegyűrt műanyag zacskóra nemezeltem, ilyen lett:
Este öt körül megérkezett a család, anyuka is nemezelt egy kicsit, majd egy kis frankfurti leves készítésre és palacsinta sütésre is jutott idő. A palacsinta, ahogy máskor, most is nagyon kelendő volt, üzenem Matykó keresztanyujának, hogy a lekvárok sokunkat boldogítottak isteni ízükkel :) Isten áldja meg áldott kezeit, amivel készítette ezeket a finomságokat! :)
Mindjárt kelnek, kicsit olvasgatok, polírozni kellene az angolomat, mert bár eddig rendesen sikerült társalognom (meglepő módon, hiszen nem iskolában tanultam az angolt), azért nem árt fejlődni :) Lassan a szakdolgozatot is el kellene kezdeni, ahhoz iskolát kellene szerezni, ahol hospitálhatok...
Szép napot kívánok nektek! :)




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése