Megérkeztünk Írországba

Nagyon hosszú utazás volt… A leszállás elég rázós volt :) Nagyon fújt a szél, amikor a felhők közé kerültünk, olyan volt, mint egy hullámvasút. Hála Istennek, nem adtam ki azt a kis szendvicset, amit ettem…

Dublinban esett az eső. Persze a babakocsinkat otthagyták, ezért kaptunk másikat, de végül majdnem zökkenőmentesen haladt minden. Ahogy kijöttünk a reptérről, a buszig mindenhol kupola alakú védelem volt az eső ellen, így közel szárazan értünk a buszhoz :) A busz végig ott volt, nem kellett állnunk a megállóban, aminek nagyon örültem. Persze szegény Matykó hasmenés után (egy hete volt hasmenése, de ezek szerint még nem erősödött meg eléggé) nem kapott aznap probiotikumot, így a buszon szegény apa kétszer cserélt pelenkát. Hála Istennek, ő bevállalta, én nem tudom, hogy oldottam volna meg, mert elég kicsi a buszon a mosdó. DE van A buszról reeeeengeteg tehenet és birkát láttunk :) Eszméletlen sokat. :) Gyönyörű volt. A tehenek azok az igazán egészséges, szép állatok voltak, nem a szokványos hazai színekkel, a birkák is mások voltak kicsit, mint otthon. Mégis kicsit otthon-érzésem volt Valahogy nem volt annyira idegen... A növényzet hasonló, mint otthon, szóval annyira nem volt nagy az eltérés. Leginkább apróságokban tért el: pl. a szállodában a kád anyagában volt csúszásgátló, a buszon mosdó, a megállóban a vízvédelem, a wc-k mindenhol tiszták, mindenhol van wc-papír (bár ezt napjainkban is tapasztaltam sokfelé kis hazánkban, ezen a téren szerintem mi is sokat fejlődtünk)... nem volt aprónk, a buszmegállóban a lányomnak menni kellett, így kénytelen volt beszökni... Jött egy ott dolgozó, mondtam, hogy most érkeztünk és megkérdezte, hogy én is szeretnék menni? Győzködött, hogy szívesen kinyitja nekem
Galwayben már ott várt a taxi, a vezetővel nagyon kellemes beszélgetésünk volt.  

Reggel nyolc órától majdnem este hét volt, mire odaértünk a szállodába. Lementünk vacsorázni, iszonyatosan éhesek voltunk, de egyik gyerek sem akart enni. Matyinak bűvészkedni kellett, kopogott a szemünk az éhségtől, apa énekelt, én meg gügyögtem, így végül néhány falatot megevett, aztán csak sírt… ahogy meglátta a kádat, azonnal megnyugodott  

A szálloda éttermében nagyon-nagyon készségesek és kedvesek voltak. Ahogy kértük a vacsorát, nagyon-nagyon hamar tálalták, inni is szinte azonnal hoztak, látták, hogy teljesen kivagyunk. A reggelinél csomó tanácsot kaptunk, végtelenül kedvesek voltak a reggeliztető pincérek. Körbevettek minket, mindannyian tanácsokat adtak, hogy melyik iskolába menjenek a gyerekek, mindenféle jótanáccsal elláttak :) Igyekeztünk mindent megérteni, mert a kiejtésük néha nagyon fura... de azért érthető.

Másnap végre beköltöztünk a házba, de a szállodában már a két nagy teljesen kikészített Szegények nagyokat megviselte az elmúlt időszak... Meg engem is... A búcsúzás az iskolából, féltek az ismeretlentől... láttam rajtuk, hogy nagyon zaklatottak... tudtam, hogy ha a házba érünk, megnyugszanak. Így is történt :) 

A ház, hát az fantasztikus! Az alsó szinten szép nagy konyha étkezővel, egy nappali, mosókonyha, wc, előszoba, lépcső alatt tároló, fent négy hálószoba, amiből az egyikben van egy jó nagy polc, ahová pont Matyi fejlesztőjátékai elférnek Nem is tudom elmondani… egyszerűen olyan érzésem van, mintha teljesen ránk szabták volna az egészet.