"Gorgeous" Matyi :)

Tegnap reggel fasírtot sütöttem, azt bezzeg megették a lurkók és ma is azt kérnek. Hát ennyit az egészséges étkezésről, de még gondolkodom rajta... végülis nem bő olajban sütöttem, hanem sütőben, az talán egy fokkal egészségesebb... vittek magukkal zöldséget és gyümölcsöt, az édesség joghurt volt, annyira nincs nagy vész. Ma is fasírt lesz, ez van...

Tegnap Matykóval betettük a mosást, nagyon élvezte, hogy együtt mosunk :) Még meg kell tanulnia, hogy ne tegyen be mindent a mosógépbe, csak azt, amit adok neki. De szeret velem házimunkát végezni. :) Úgy terveztem, hogy együtt készítjük el az ebédet, de elkezdtem pakolni és olyan jól eljátszott fent, hogy nem akartam elvenni a kedvét. Időnként felnéztem, de nagyon nagy élvezettel játszott :) Kicsit felmentem és furulyáztunk egyet, annyira élvezte, hogy szerintem megérné megtanulni furulyázni (a főiskolán úgyis kellett volna tanulnom), mert Matykó nagyon élvezné. Na nem baj, még a gitár is hátravan, úgyhogy szerintem előbb-utóbb arra is sort kerítek. Egyik hajnalban blogot írok, másikban gitárt tanulok :)

Az ebéd elkészült, kitakarítottam és vártuk a public health nurse-ot, aki mint kiderült, a védőnő :) Matyit egyszerűen nem bírtam elaltatni. Lefeküdt az étkezőben, betakartam, lehúztam a rolót, erre nevetve felkel és ugrál a kanapén. Ölbe veszem, énekelek neki, hozzám bújik, lefektetem a nappaliban, ott lehúzzuk az összes rolót (ő kéri), erre nevetve felkel ott is. Feladtam, nem bírtam elaltatni. A védőnő késett egy órát, a férjem hazaért a két naggyal és apa ölében Matyi elaludt. Pont 10 perccel azelőtt, hogy jött volna a védőnő. Hát jó, akkor legalább nyugodtan tudunk beszélgetni. Kitöltjük a nyomtatványokat, megbeszélünk mindent és a védőnő elkezdi magyarázni, hogy van egy iskola Galwayben. Nézek rá, azt hittem, hogy nem jól értem, mondom a férjemnek, hogy figyeljen már, lehet, hogy én nem értek valamit. Mondja, hogy speciális iskolába tud menni Matyi Galwaybe. Jaaa, mondjuk mindketten, dehogy! Mondom a védőnőnek, na, akkor inkább felkeltem Matyit, mert nem igazán látja a helyzetünket, de Matyi úgy bealudt (azok után, hogy előtte nem tudtam elaltatni), hogy most meg nem tudtam felkelteni. Hát így jártunk... De a férjem találékony volt, mutatott egy videót, ahol a fiam rollerezik, ránézett a védőnő és mondja, hogy jaaaa, hát akkor értem. Rendben van, akkor nem magyaráz tovább :) Mondta, hogy ne haragudjak, ő nem látta Matyit. Mondtam, hogy semmi gond, persze nem tudhatta, hogy Matyi milyen ügyes kislegényke :) De megvan a nyomtatvány, lassan elindul ez a korai fejlesztés is, már nagyon várom :) Le volt írva, hogy hány szakember fogja megnézni Matyit, hát ... újra jönnek az újabb vizsgálatok: pszichológus, orvos, gyógypedagógus, gyógytornász, te jó ég, nem tudom, de fel volt sorolva legalább 10 vizsgálat. Na nem baj, csak haladjunk...

Matyi jól kialudta magát, a nagyok megcsinálták a házit, felöltöztünk és elindultunk apával szembe, hogy ha végez, elmenjünk vásárolni. Találkoztunk egy szomszéd anyukával, akit előző alkalommal kérdeztem, hogy hívják az összeadást, mert nem akartam máshogy tanítani, mint ahogy itt mondják, de ugyebár tanítanom kell a fiam úgy, hogy ott sem vagyok... na ez egy másik cifra ügy, de jófejek voltak, felfigyeltek ránk és azóta mindig kérdezik, hogy vagyunk, érdeklődnek is, nemcsak a szokásos hávárjú van, mert mindig megállnak, ha nincs ideje, akkor mondja, hogy szalad, de legközelebb odajön és megáll beszélgetni. Most volt két perce, megkérdezte, hogy honnan jöttünk, én meg elmeséltem, hogy Matykó miatt jöttünk Magyarországról, mert Matyi Down-szindrómás és ott nem tanulhat együtt a gyerekekkel. A három gyerek elől volt, a két nagy rollerrel, Matyi épp motorral, így meg kellett mutatnom, hogy a harmadik Down-szindrómás, mert nem igazán látszott hátulról, hogy melyik lehet. :) Majd amikor közelebb mentünk, Matyi integetett és a szomszéd hölgy elragadtatva mondta, hogy hát ez a Matyi milyen "gorgeous" :) Gondoltam, hogy ez valami jó lehet, mert valamiért mindenki ezt használja, ha ránéz. Amikor elment az anyuka, felhívtam egy barátunkat és megkérdeztem, hogy mi a fene ez a gorgeous, hát mondta, hogy bámulatos, csodálatos. Ja, már értem. :) Hát persze, hogy csodálatos, az én fiam :)

Képzeljétek el, hogy motoron jutottunk el a központ széléig és csak egy nagyon kevés ideig kellett vinnem ölben. Nagyon sokat fejlődött a picikém, de ezt az utat sajnos nem tudjuk túl gyakran megtenni, mert ennyi szennyezett levegőt ilyen közelről beszívni... hát... Viszont máshol nem lehet közlekedni, max a lakóparkban... ha egyszer innen elköltözünk, annak csak ez az egy oka lesz...

Apa várt minket a benzinkútnál, úgyhogy elmentünk a SuperValue-ba és bevásároltunk, mert már unom, hogy a Lidlben nem mindent tudok megvenni. Vettem apróra vágott hagymát :) Juhhéj :) :) :) Az nagyon jó, mert amikor főzök, csak bedobom és hozzáadok egy kis valamilyen husit vagy bármit és már kész az étel. Matyi mellett vágni sem könnyű, Matyinak külön érzéke van arra, hogy megtalálja a kést, ollót... Majd ma elmegyünk és veszünk füzetborítókat is.

Este már elég késő volt, a fiaim már kezdtek kezelhetetlenek lenni, mi is ki voltunk már fáradva, úgyhogy elég nehéz volt már a vége, de nagyon aranyos és megértő volt a pénztáros. Az egyik füzet túl drágára volt árazva, ezért két füzetet adott egy áráért. Érdekes, hogy itt mennyire becsületesek a pénztárosok, döbbenetes: az egyik elment kicserélni nekünk az olcsóbb wc-papírra azt, amit vettünk, a másik eltette a bankkártyámat és odaadta (már figyelnek rá a Lidlbe, nehogy ott hagyjam :)), a harmadik figyel arra, hogy túl drága a füzet és nem üti be a másikat... meglepő... azért otthon ritkán tapasztalok ilyet. Azért hozzá kell adnom, otthon is vannak becsületes emberek... sajnos mivel nem érték, ezért sokan feladják, de sok, nagyon sok jó magyar ember van otthon. Nagyon sok! Sokkal több, mint gondolnánk. Csak azt látom, hogy otthon gyakran nem mernek jók lenni vagy dugva teszik a jótettet, mert nem akarják, hogy kiderüljön, hogy tulajdonképpen ők jó emberek, mert akkor sebezhetővé válnak. Ez szomorú...

Amit szerettem volna még elmesélni nektek: itt a magyarok nagyon-nagyon összetartóak. Ahhoz képest, amiket hallottam, ezen a településen nagyon-nagyon jó magyar embereket ismertem meg. Pedig nem túliskolázottak, nem a felső elitről beszélünk, nagyon vegyes itt a társaság, de el kell, hogy mondjam, ennyi jó embert ilyen kis helyen ritkán látni. El sem tudom mondani, hogy mennyire támogatóak itt a magyarok. Valószínűleg itt is fogok találkozni negatív élménnyel, mert ami a hátam mögött zajlik, az lassabban jut el hozzám, de amit eddig személy szerint tapasztaltam, az csak törődés volt, kaptunk tanácsokat, elvittek kocsival, megmutatták, mit hol találunk, bármikor hívtam, bármikor - készséggel válaszoltak, mindenki megadta a telefonszámát,  úgyhogy nem szabad elhinni, nem igaz, hogy külföldön a magyarok nem rendesek egymással. Vannak ilyen és olyan emberek. Azt kell, hogy mondjam, hogy büszke vagyok a mi magyarjainkra! :)

Megyek, mert ma sok lesz a teendő... beszélni szeretnék egy iskola igazgatójával, hogy el tudjak menni hospitálni, meg kell néznem az itteni integrációt, mert arról írom a szakdolgozatomat :)

Szép napot kívánok nektek! :)