Olyan boldog vagyok! :)
Megtudtam, hogy a férjem volt kollégájának összejött sok év után egy szépséges babóca :) De jó, de jó, de jó! :) Egy új élet a földön :) És az az új élet épp ebben a családban indul :) Jaj, Istenem... Bár mindenkinek olyan család jutna, mint ők :) Már látom, ahogy felnő a feladathoz apuka és gyerek marad a gyerekkel :) Mennyire csodálatos :) Mennyire csodálatos, ahogy egy család megkapja és megtanulja a szerepeit. :) Ahogy az apa tanulja az apaságot, az anya az anyaságot :) Ahogy nő a gyerek, úgy növünk szülőségünkben és tökéletlenségünkben... Ahogy tévedünk, úgy bölcsülünk :) Istenem... mennyire csodálatos dolog egy gyermek az ember életében... Több még csodálatosabb :)
Ami kevésbé öröm, Matyi előző éjjel leesett az ágyból és csak napközben vettem észre, hogy a fején egy másfél-két centis seb van... Kicsit aggódtam tegnap, de mivel elég rendetlenkedős volt, reménykedem benne, hogy minden rendben... Enni eszik, aludni nem alszik többet, pupilláját nézegettem... egyelőre úgy tűnik, hogy minden rendben... szereznem kell leesésgátlót, olyan magasak ezek az ágyak... Szegény picikém, hogy a fenébe tudott épp fejre esni...
Tegnap reggel végül beszéltem a fiam tanító nénijével. Elmondtam neki, hogy a fiam okos, ügyes, választékosan beszéli a magyar nyelvet, de sajnos angolul még nem beszél és mivel nagyon szeret beszélni, talán ezért nem is mer megszólalni. Természetesen elfogadom azt a megoldást, amit ő javasol, csak tudjon róla, hogy ha unatkozik, elkezd rendetlenkedni. Kérdezte, hogy van valami kérésem, hogy maradjon ott vagy üljön máshová? Mondtam, hogy ő a tanár, ő látja, hogy mi a legjobb megoldás, én teljes mértékben elfogadom a döntését, csak azért jöttem, hogy elmondjam, milyen a fiam, mert ez neki is többet érhet. Mondtam, hogy ne haragudjon, hogy nem tudom úgy elmondani, ahogy szeretném, mert nem beszélek szépen angolul, mivel nem iskolában tanultam, hanem összeszedtem innen-onnan, erre ő mondta, hogy rendben van, semmi gond, mindent tökéletesen megértett, ez így neki megfelel. Elmondtam neki, hogy tanultuk angolul az összeadás táblázatot (addition table - itt tanulják az összeadást olyan táblázatban, mint a szorzótáblát), mindent mondania kellett angolul a fiamnak, úgyhogy meg fog szólalni, csak idő kell hozzá. Mondtam azt is, hogy a fiam még csak most tanulja a számokat és otthon tanuljuk, hogy kell írni, ennek nagyon örült, láttam, hogy jólesett neki, hogy mi is segítünk a tanításban. Azt hiszem, most kezd képet kapni rólunk a tanító néni. Megnyugodtam. Fontosnak tartottam, hogy olyannak lássa a fiam, amilyen. Fontosnak tartottam elmondani, hogy mi együttműködő szülők vagyunk, úgyhogy kommunikáljon, mert mi szívesen teszünk azért, hogy a fiam sikeresen tudjon tanulni. Azt láttam, hogy a tanító néninek is jólesett, hogy beszéltünk. Ami szokatlan volt: késve érkeztünk, úgy beszéltem a tanító nénivel, de az osztály szép csendben várta a tanító nénit, míg az ajtóban megbeszéltük azt a néhány mondatot. Két gyerek kijött, az egyik eldicsekedte, hogy milyen szép kabátot kapott, a másikra nem emlékszem, de ő is valami kis figyelmet próbált kicsikarni, nagyon szépen csendben, szóval azt kell, hogy mondjam, nagyobb a fegyelem, mint amit elvártam egy ilyen fiatal tanító nénitől. Nem érdekelte, hogy már megkezdődött az óra, nyugodtan beszélt velem, nem éreztem, hogy le akar rázni, azt éreztem, hogy örül, hogy beszélünk és örül annak, amit mondok, holott az órából elvettem egy kis időt... szeretetet és törődést éreztem. Megértést. Ez jólesett. Szerencsés vagyok, mert otthon is találtam ilyen tanító néniket mindkét gyerekemnek és ezt itt is sikerült elérni... Mondtam a tanító néninek, hogy azért nem terheltem a fiam, mert Matyi miatt jöttünk ide és egy jó iskolát és sok jóbarátot kellett otthagynia. Azt mondta, hogy teljesen megérti, egyetért és ne aggódjak, csak néhány napja jár ide a fiam, minden rendben lesz. :) Jaj, ha tudnátok, milyen jólesett anyai szívemnek, hogy el tudtam mondani, mennyire megnyugodtam... megtudtam, hogy van fogadóóra jövő hónapban, már nagyon várom :)
Tegnap Matyit nem hagytam aludni délben, játszottam vele, hogy kitartson, akkor aludjon el, amikor a nagyok hazajönnek. Sikerült :) :) :) Így nyugodtan tanultunk a nagyokkal és mindent sikerült megoldani úgy, hogy közben nem kellett Matyi után ugrálni minden másodpercben. Utána kimentünk egy kicsit rollerezni, persze a fiam csuromvizes lett, úgyhogy be kellett jönni, mert át kellett öltöznie. Apa hazajött, elmentünk Lidlbe és bevásároltunk mindent másnapra. Mivel nem nyugszom Írországban sem, indítottam egy kis anyukás csoportocskát ismerős anyukákkal, ahol olyan békés társalgás folyik, amilyen az én kis csoportocskáimban szokott :) Nem vagyunk sokan, de elegen ahhoz, hogy tudjunk tanácsokat kérni egymástól :) A kis csoportocskámban kaptam azt az ötletet, hogy készítsek a gyerekeknek zöldséggolyót uzsonnára, úgy döntöttem, hogy megpróbálom. :) Majd most :) Megyek, mert el kell jutni a zöldséggolyó sütéséig is, az meg idő :)
Szép napot kívánok nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése