Nem tudtam aludni... félek a hurrikántól. Szeretnék felkészülni. Felkeltem négykor és megnéztem, hogy mire kell készülnünk. Találtam néhány jó infót, így most kezdek megnyugodni.
Többek között találtam ezt: http://hvg.hu/elet/20170905_Igy_kell_keszulni_Irma_hurrikan_erkezesere
meg ezt: http://hellomagyarok.blog.hu/2015/11/21/hogyan_eld_tul_a_hurrikanokat_floridaban
Úgyhogy akkor most már mesélhetek. Nem dőlök hátra, de legalább a mai nap a felkészülés napja lesz.
Tegnap elmentünk egyenruhát venni. Ugye nem kell mondanom, hogy elfelejtettem visszautalni a megtakarítási számláról? Elég érdekesnek ígérkezett a dolog, mert hétvégén hiába utal az ember, sajnos nem fog hozzáférni a pénzéhez. Hát így jártunk... Szerencsére a pénztárcámban is találtam 50 EUR-t és az American Express kártyára is levontak egy kis pénzt - mire jó egy hitelkártya? Bénázóknak, mint mi vagyunk... :) Bementünk a boltba és mondtuk a hölgynek, hogy szeretnénk venni egyenruhát, de csak az első napokra, mert nem utaltuk vissza a pénzünket, így ami van nálunk, abból gazdálkodunk. Az elején fizettünk az American Express-el, juhhéj, siker! :) Sikerült :) Aztán rájöttünk, hogy még kötényruha is kellene, azt megvettük készpénzzel, mert nem sikerült a második vásárlás a kártyával. De sebaj, mehetünk haza. Úton hazafelé eszembe jutott, hogy ajaj, nincs füzetünk... Visszamentünk és vettünk füzetet. Az is cifra volt. Nem tudtam, hogy mit kell venni, de már elég sokminden megvan otthonról. Ez a helyzet annyira kikészített, hogy nem tudtam a listáról tájékozódni, kérdezte, hogy van ceruzahegyezőnk? Mondtam, hogy nem tudom, mi az... a fenébe, amikor rámutatott, akkor jutott eszembe, hogy pedig ezt tudtam... Még a krétát is filctollnak értettem, annyira lemerített ez a helyzet... Fizetünk a pénztárnál. Amikor bementünk, megkérdeztük, hogy elfogadja az American Express-t? Hát persze, mondja az eladó. Naná, hogy nem fogadta el. OK, van másik hitelkártya, akkor onnan. Azon valószínűleg nem volt elég pénz. Férjem teljes nyugalommal előveszi a bankkártyánkat és mondja, hogy akkor megpróbálhatnánk erről? Azt elfogadta. Huh... Hát nem mondom, abban a pillanatban megnyugodtam... Ezt a bénázást... hogy lehetünk ennyire szerencsétlenek? Kintről valószínűleg nem jött le ennyire vészesen, mert az eladó simán elvette a második és harmadik kártyát, mondtam, hogy bocsánat, hogy ilyen bonyolultak vagyunk, mondta, hogy semmi gond (gondolom, úgy volt vele, hogy jó, jó, menjetek már vagy ki tudja...). De végül megvettük a füzeteket is.
Hát persze, hogy most jön a hurrikán... Na igen, ez az én formám...
Délután kipakoltam a ruháimat, most jöttem rá, hogy nem is olyan nagy ez a szekrény, csak az én ruhám nem volt még benne, azért tűnt nagyobbnak. :) De azért nagyjából kényelmesen elférek. :) Amikor apa nem bírt a gyerkőcökkel, akkor kivitte őket egy kicsit, Matykó nagyon élvezte a rollerezést. Idősebbik fiam kidőlt este, de annyira, hogy úgy kellett felvinni ölben az emeletre. Szegénykém, annyira ki tud fáradni... nem tudom, mikor lesz ez jobb...
Ma bevásárolunk, hogy ne érjen meglepetésként a hurrikán. Engem nem érdekel, lehet engem bármilyen félősnek tartani, de három gyerekről kell gondoskodnom, a lehetőségekhez képest fel kell készülnöm a váratlan helyzetekre - már amennyire tudok...
úgyhogy most megyek infót gyűjteni :)
Szép vasárnapot kívánok nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése