Kalandos nap

Hát a tegnapi nap sem telt el kalandok nélkül.

Nagyon magas a belmagasság, ezért eléggé visszhangos a konyha-étkező, amikor lerobbannak a gyerekek, nagyon zavaróan hangosak tudnak lenni. Hát tegnap úgy döntöttem, hogy teszek az ügy érdekében, találtam a neten valamilyen nyugtató relax kellemes zenét, azt elindítottam és mondtam, hogy a reggelinél csend legyen :) Szegények egész délelőtt kóvályogtak, azt sem tudták, merre dőljenek el :)

Majd ebéd előtt egy kicsikét kimentünk a lakóparkba rollerezni, Matyi már nagyon ügyesen rollerezik :)

A gyerekek kezdenek lenyugodni, kezdenek rendeződni, már látom, hogy kezd visszatérni a régi fiam, régi lányom. Matykót nem viselte meg az egész, ő mindenhol jól érzi magát, neki minden élmény :) 

Apa korán végzett, megbeszéltük, hogy elindulunk, hogy találkozzunk vele és veszünk a gyerekeknek cipőt (a fiam belelépett egy tócsába és megállt az élet, nem tudtunk kimozdulni, mert nem tettük be neki a többi cipőjét). A központ közelében találkoztunk, együtt visszamentünk a bevásárlóközpontba. Fura így nevezni, néhány bolt van ott csak... de mindegy. Hát persze nem találtunk cipőt, mert az egyik boltban nem volt méret, másikban nem volt gyerekcipő, a gyerekcipő bolt pedig nem volt nyitva. De legalább sikerült beszélnem egy anyukával, akinek a gyerekei abba az iskolába járnak, amit kinéztünk, így megtudtam, hogy ott mindegy, milyen cipőbe járnak, úgyhogy vehetünk bátran :)

Útközben a lányomnak mosdóba kellett menni, bementünk egy gyorsétterembe, vettünk egy pizzát és egy csirkemellfilés szendvicset és hazajöttünk. Amikor fizettünk, gyanús volt, hogy nem találom a bankkártyámat. Majd itthon vettük észre, hogy nincs meg Matykó cipője. Hát este hétkor felkerekedtünk, gyerekek rollerre, mi babakocsival elindultunk megkeresni a cipőt. Hát persze, hogy a pizzériában volt, sikeresen megjártuk újra azt a zajos útvonalat... de egyre jobban kezdünk hozzászokni... attól még nem szeretem... de jobban viselem :)

Ha már a cipő megvan, nézzünk szét a bankkártyám ügyében is. Elmentünk a Lidlbe, természetesen otthagytam :) A fiatalember egyből kérdezte, hogy ugye nem tiltottam le? Mert ő egyszer elhagyta, letiltotta, majd amikor megtalálta (a boltban volt) sokáig tartott, mire vissza tudták állítani. Nem tiltottam le, mert nem is tudtam, hogy nincs meg... Hála Istennek, előkerült :) A boltban találkoztunk egy magyar apukával és két szép kislányával :) Nagyon édesek voltak, amikor hallották, hogy magyarul beszélünk, köszöntek nekünk :) Mondták, hogy sok magyar van errefelé és valóban... :)

A pénztárost teljesen elbűvölte Matykó. Integetett neki, mosolygott neki, puszit dobott :) Mondta, hogy hazaviszi :) De mi nem adjuk :) :) :) 

Minden jó, ha a vége jó, cipő megvan, kártya megvan, most már nagyon kell vigyázni a cipőkre, míg megtaláljuk azt a cipőboltot, amit a szomszéd néni mondott. Állítólag ott jó cipők vannak. Reméljük...

Hurling ütővel még lesz egy-két körünk... de ma megy apa Galwaybe, hátha ott talál... :)