Egy sűrű nap

Reggel készítettem zabpelyhes golyókat az iskolába, hogy legyenek falatkák, amit gyorsan be tudnak kapni a gyerekek, de a gyerekek belekóstoltak és azt mondták, hogy köszönik szépen, ebből nem kérnek. Apa viszont nem éhezett egész nap, úgyhogy volt értelme :) Golyókat úgy készítettem, hogy brokkolit, sárgarépát, karfiolt lepároltam, összetörtem (villával, mert nincs más, de turmixolni is lehet, tettem rá sót, tojást és zabpelyhet. Hát ezt még próbálgatni kell, mert nem volt siker, de nem adom fel. Ma fasírtot sütök, hátha azt megeszik. :) Így végül fish fingers volt, de még abból is alig ettek...

Reggeli után eljött hozzánk az én drága ír sorstársam és megbeszéltük, hogy mi kell a családi pótlék igényléséhez, majd elvitt kocsival a korai fejlesztőbe, de ott nem voltak (legalább láttam, hol van) és megmutatta, hová kell mennem a nyomtatványokért. Próbáltuk hitelesíttetni az anyakönyvi kivonatokat, de ott nem lehetett, megmutatta, hogy hol lehet. Mielőtt elindult, beszéltünk telefonon a korai fejlesztővel, kaptam nyomtatványt, amiben igénylem a korai fejlesztést, de szerencsére nagyon jókor, mert ma jön a public health nurse, neki alá kell írni a nyomtatványt. :) Haladunk, haladunk :)

Matyi nagyon élvezte a kocsikázást, nem sírt, mint múlt alkalommal (nem is értettem, hiszen imád autózni, gondolom, attól félt, hogy nem megyek vele és nem ismerte az ír anyukát, ő pedig nem is tudott vele beszélni magyarul), de utána nagyon hamar bealudt. Én gyorsan főztem borsófőzeléket, mire felébredt, elkészült és ami még soha nem történt meg: megette a borsót :) Már ettől is lehetne sikeres a nap, mert Matyi csak puhát eszik, hüvelyest, áááá .... Nagyon éhes lehetett :) Majd utána bevágott két üveg bébigyümölcsöt, pedig ajánlgattam neki minden mást is, de neki csak az kellett. Ezek után jöhetett a peluscsere ennyi ennivalónak kell a hely :) Képzeljétek, most már határozottan mutatja, hogy ha kaki van, rámutat a pelusra, hogy oda, oda (oda ment a kaki) és megy fel a fürdőszobába fürdeni. :) A nagyok épp akkor érkeztek, amikor megfürdettem (jött a lánykám barátnője is, apa őt is elhozta), megkértem őket, hogy vigyázzanak Matyira, míg letakarítom az asztalt. Na, innen kezdődött az őrület. Az asztal letakarítása előtt még legalább kétszer fel kellett mennem, pedig alig volt valami az asztalon. Aztán nagy nehezen elvégeztem, lehívtam őket, hogy fogjanak hozzá a házi feladathoz. Iszonyatos volt. Matyi folyton a tűzhelyre mászott, de persze ott főtt a rizs, mert a lányomnak nem jó a zöldborsó főzelék, ezért nem tudtam lezárni. Ha nem oda ment, akkor bemászott a szárítógépbe, ami azért veszélyes, mert félek, hogy nem vesszük észre és valamelyik gyerek beindítja. Közben megpróbáltunk matematikát tanulni a fiammal, de a fiam iszonyatosan máshol járt, esélytelen volt, amit művelt, az egyszerűen minősíthetetlen volt: a ceruzát két percenként hegyezte, így egy házi feladat írásához elhasznált egy ceruzát. Ott kellett állnom, hogy ne alulról kezdje el a betűt vagy a számot, de ha épp elszaladtam Matykóért, akkor ő alulról írta a számokat. 20-ból 1-et nem tudott kivonni, nem tudta a napokat, akkor nekiindultunk, hogy a napokat átbeszéljük, de azt inkább későbbre tettem, lehoztam gyöngyöket és golyókat, hogy szemléltessem a számmennyiséget, de a golyókat hol ő borította ki, hol Matyi. Amikor végre nem borította ki, akkor ötször állt neki a 10 golyónak, hogy megszámolja, de nem sikerült neki, mert az esze máshol járt. Matyit kiszedtem a mosógépből, mert persze oda is bemászott, és felhívtam apát, hogy mondja meg, hogy csináljam? Mondjon nekem okos megoldást, mert én nem bírom tovább. Ez egy örület így. Csak kiabálok a fiammal, mert ha nem vagyok ott, nem figyel, ha ott vagyok, a kicsi igyekszik belehalni a gyerekkorába, nem tudom, egyszerűen nem tudom, mit tegyek. Apa csak ennyit válaszolt: OK, megyek haza. És hazajött. Halleluja! Én nekiálltam pakolni, mert a ház futott, ő házi feladatot készített. Most már megértette, mert látta, hogy min megyek keresztül, így megbeszéltük, hogy minden nap hazajön, amikor a nagyokat elviszi és utána visszamegy dolgozni. Míg nincs még egy autó, nincs más megoldás. Utána már nem lesz gond, mert bemegy korábban és négykor jön haza, utána együtt megcsináljuk a házit. Ez most megnyugtatott, mert már azt hittem, hogy belehalok ebbe az áldatlan helyzetbe. Csak kiabáltam a középsővel, pedig szegény persze, hogy nem figyelt, hiszen Matyi folyton elvonta a figyelmét... Fel fog ő nőni és komolyabb lesz, ügyesebb lesz, de még olyan pici...

Nyugtatásképpen sütöttem egy kis kevert sütit, azt megették a gyerkőcök és a lányom barátnője hazament, apa elszaladt a Lidl-be és vett hozzávalókat, hogy ma tudjak fasírtot készíteni. Megpróbáljuk ezt a megoldást... bár zsemlemorzsát még nem találtam, majd valamikor elmegyünk a lengyel boltba és megnézzük, hogy ott van-e esetleg... De majd megoldjuk kenyérrel.

Megyek, vár a rengeteg dolog, ma is sűrű nap lesz... :)

Szép napot kívánok nektek! :)