Beiratkoztunk végre, jöhet az egyenruha :)

Tegnap végre beiratkoztunk, azt már leírtam, mennyire fantasztikus volt, egyszerűen hihetetlen. Meséltem a baráti házaspárnak és anyuka mondja: szokd meg, itt ez megy. A mi bölcsis gondozónőnk is előállt azzal, hogy megtanult néhány szót magyarul, hogy megértse a kislányomat. Hát... tegye szívére a kezét mindenki... kis hazánkban nagyon jó pedagógusok vannak, de annyira nincsenek megbecsülve és annyira nincsenek megfizetve, annyira túl vannak hajtva, hogy ez bizony már nem fér bele az energiájukba még az igazán jó pedagógusoknak sem, mert mi a dolga egy jó pedagógusnak? Dokumentálni... Még nem végeztem gyógypedagógusként, de már tudom, hogy ez mennyit kivesz az emberből. Mert a bizalmon kellene ennek alapulni nem? A szereteten... kinézzük azt, aki nem olyan... szeretjük azt, aki jó... úgy tanítjuk a pedagógust, hogy szeresse a munkáját, legyen rá büszke. A szülő pedig nem száll szembe a pedagógussal, ha valami adódik, hanem megpróbál kompromisszumra jutni... Tudjátok... én még nem tanítok... de sok oldalról látok hibát a rendszerben.

Én szülőként, azt gondolom, hogy az a dolgom, hogy jó pedagógust válasszak és utána ne kérdőjelezzem meg a tanítási módszerét, megbecsüljem azt a jó pedagógust. Ne bután bólogassak, ha igazán gond van, vegyem észre, mert  jelzések mindig vannak. De ha jó pedagógust találtam, tegyem össze a két kezem és becsüljem meg, hiszen a gyerekemet bíztam rá. A legnagyobb kincsemet, akiért a világ végére is elmegyek (mint látjátok). A gyerekemmel szemben az a dolgom, hogy neveljem, embert faragjak belőle, szeretettel, békességgel (mikor hogy... kiskamasz gyereknél ez néha messze nem békés, hanem ordítós, de a békére mindig törekszünk). Nem dumálok mellé, ha a gyerekemre panasz van, nem másokat hibáztatok, hanem elbeszélgetek a gyerekkel és megteszek mindent a békességért. Ha a szülő együttműködő, a legproblémásabb gyerek sem lesz olyan problémás. Két hétig járt a fiam iskolába, ott ezt az oldalt is megtapasztaltam, bizony, tenni kellett érte keményen, hogy ne legyenek gondok. Ugyanakkor a fiam már a két hét alatt is rengeteget fejlődött és amikor elköszönt az osztálytársaktól, megrohanták, mindenki meg akarta ölelni :) De azért itt is lesz munkánk... Pedagógusként nem nyilatkozom, mert még nem vagyok az. De ha az leszek, akkor arra a szeretetre fogok törekedni, amire mindig.

Tegnap nagy vitánk volt. Amikor Matyit altattam, a két nagy tombolt. Nagyon komoly beszélgetésem volt velük. Mindkettőt beküldtem a szobájába, de tudom, hogy nem tehetnek róla, már teljesen kivannak, menniük kell iskolába.

Este itt volt a baráti házaspár (pontosabban csak anyuka, mert apuka pakolt, hogy ha mégis vihar lenne, nehogy elvigyen valamit), estig itt voltak, nagyon jól érezték magukat a gyerkőcök. Slime-ot akartunk készíteni, de nem igazán sikerült :) Viszont valami mást hoztunk létre, ami olyasmi, mint a gyurma, nagyjából egybeáll, de ha abbahagyod a gyúrást, akkor elkezd nőni :) Az egész úgy indult, hogy a gyerekek tudják a receptet, de közben kiderült, hogy annyira mégsem, úgyhogy elkezdtünk keresgélni a neten.

Ehelyett: https://www.youtube.com/watch?v=U2SGKmHSjz0
lett ez.

Nem slime, de a pancsolás volt a lényeg, az meg jó volt. Persze az én két jómadaram csinálta a legnagyobb rendetlenséget, utánuk kellett a legtöbbet takarítani. Morogtam is rájuk rendesen, a lányok azzal védték őket, hogy otthon ők is ezt tették volna. :) Soha nem mutattam a barátai felé rossz hangulatot, de a tegnapi napon érezhető volt a hangulat. Mondta is a lányom, amikor elmentek a barátok, hogy mennyire rossz volt, megszégyenítettem. Mondtam neki, hogy nem szégyenítettem meg, de most legalább tudja, milyen érzés az, ha én valakivel beszélek telefonon és ők elkezdenek szórakozni a háttérben. Remélem, ez jó tanulság volt nekik, mert az én idegeimet a végsőkig feszítették... már nagyon kell az az iskola. Mondták, hogy hétfőn hurrikán lesz, lehet, hogy nem lesz iskola. Mondtam, hogy az lehetetlen, olyan elő nem fordulhat, szóba sem jöhet, hogy hétfőn ne kezdjék el az iskolát :) Azért három hónap nyáron, egy költözés, pakolás, új iskola, új környezet, autó hiánya, ez a sok ügyintézés... megviselte az egész családot. Engem nagyon, de őket is. Már nagyon várják az iskolát, úgyhogy ahogy kinyit az egyenruha bolt, veszünk egyenruhát :)

Vekerdy azt mondta, hogy "A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza." - hát én ezt most nem tehetem meg és bizony lerágták már rólam az összes rághatót... Kimerültem. Várom a nyugalmat. Matyi élvezi, de neki is szüksége van arra, hogy csak vele tudjak foglalkozni, mert ő meg rendetlenkedik folyton és csak akkor tudok rá figyelni, ha épp valami rosszat csinál és azt akarom megakadályozni.

Úgy döntöttem, valami olyat fogok most csinálni, ami örömmel tölt el, talán megnézek egy kedvenc filmet :) De szeretném az "én-időmet" magamra fordítani. Remélem, most sokáig alszanak :)

Sziasztok! :)