Első nap az iskolában

Hát eljött a várva várt nap :)

Reggel annyira izgatottak voltak, hogy hatkor már fent voltak mindketten :) Elkészítettem a reggelit és elmentek iskolába. Az új uzsonnás dobozba nagyon jól lehet pakolni :)

Amikor a gyerekek elmentek iskolába, megpróbáltam a babakocsit lábzsákjából valamit kihozni, mert már nagyon kikopott, de nem fért bele a mostani szállításba, csak hónap végén hozzák el a másik lábzsákot, ami jóval normálisabban néz ki, ráadásul a szőrös résznél ez a jómadár Matykó kiharapta. Szóval vettem egy IKEA-s párnahuzatot és rávarrtam. Ilyen lett:

Persze Matykó közben folyton vagy ollóra vagy késre vadászott, úgyhogy nem volt egyszerű, de nagy nehezen megoldottuk. Aztán mutatta, hogy be akar szállni a babakocsiba, úgyhogy elmentünk Lidl-be vásárolni. Vettem kelkáposztát és epret, málnát, hogy a nagyoknak tudjak mit betenni az uzsonnás dobozba. Jól éreztem, mert mondták, hogy nagyon nehezen van idő almát enni. Gyorsan kapkodnak egy-két falatot az első szünetben, aztán futás vissza órára.

Hazaértünk, miközben kipakoltam a babakocsiból, Matyi felmászott a székre a mosogató előtt, amiről persze lecsúszott, jól beverte a fejét, lett egy kis kék foltocska a kis homlokán. Szegénykém annyira sírt... majd el is aludt... jaj, ez a Matykó... nem érti, hogy ha álmos, akkor ne rámoljon... Reméltem, hogy elalszik a babakocsiban, de nem így történt... Az ölemben sírt egy picit, jegeltem a fejecskéjét és fél perc múlva már aludt. Megijedtem, azt hittem, baj van... de hála Istennek, semmi baja, este ugyanúgy rendezkedett, mint máskor.

Amíg aludt, gyorsan megfőztem, majd kettőkor hívott apa, hogy megbeszélése van a munkahelyen, el tudnék-e menni a gyerekekért? Mondtam, hogy igen, csak az ebédet félbe kell hagynom és Matyit fel kell keltenem, erre inkább megoldotta. Szegénykém, amikor jött haza este, akkor mondta, hogy milyen nehéz volt megállni az iskola előtt... de most már tájékozódtunk, hogy hol álljon meg, így a jövőben nem lesz gond.

A gyerekek boldogan mesélték, hogy milyen volt az iskola. Nagyon tetszett nekik. :) A fiamnak matek óra volt az első, amikor bementünk épp tartott. Tapsolás közben számoltak :) Szeretem a mozgásos tanulást, de ezt már kifejtettem előző beszámolómban :) A lányomnak volt valami számítógépes órája, géppel írt egy oldalt, amiben leírta, hogy hívják, hány éves, kik a barátai, szülei nevét stb. Nagyon boldog volt, hogy gépezhetett :) Ugye itthon csak papáva chat-elhet, de azt sem minden nap. Annak ellenére, hogy nem hagyom gépezni, olyan ügyes. A házi feladatban nem tudott szavakat, megkereste a dictzone-t, mert én azt szoktam használni és beírta a szavakat, lefordította és megoldotta szépen a házi feladatát. Hihetetlen. Soha nem hagyom, hogy gépezzen, de nem tudtam neki segíteni, mert a fiamnak kellett a házi feladatát megoldani.

A fiam, nahát szegénykém... Amikor hazajött, elkezdtük a házi feladatot, két perc múlva annyira kidőlt, hogy hagytam aludni, mert láttam, hogy mindjárt lefordul a székről. Amikor felkelt, akkor kezdtük a házi feladatot megírni. A fiam nagyon kis okos, de mivel nem a többiekkel járt iskolába, ő még csak ott tart, hogy elmondja százig a számokat, de nehéz neki kétjegyű számokkal számolni. De itt már kétjegyű számokkal dolgoznak (nagyságrendbe rakják stb). Ráadásul már többször is feltűnt, hogy időnként fordítva írja a számokat, de úgy gondoltam, hogy majd az iskolában nem fogja. Hát de... Úgyhogy nekiálltam tegnap és szegénykémmel este nyolcig nyomtuk a számok írását, mert nem tudja, hol kell elkezdeni a számot, legtöbb számot vagy fordítva írja, vagy lentről kezdi írni... annyira utálom, mert ezt csinálhattuk volna eddig is, de ez a ház akkora... minden nap főzni kellett... pakoltunk... Matyi egész napos gondozást, foglalkozást igényel: vagy etetem, vagy pelenkázom vagy öltöztetem vagy megvédem a testi épségét, mert olyan bátor, hogy az hihetetlen... Tegnap már nagyon vártam, hogy apa hazajöjjön. Az a legrosszabb az egészben, hogy lett volna rá három hetünk, de az első időszakban annyira meg voltak a gyerekek kattanva, hogy nem tudtam egyszerűen egy olyan állapotot teremteni, amiben egy kicsit tudtam volna foglalkozni a középső gyerekkel. Pedig ő nagyon okos és nagyon szeretném, ha lenne sikerélménye. Nem tudom magam klónozni... Pedig még kirándulni sem voltunk sehol, csak a hétköznapi főzök-mosok-takarítok és a pakolás vitték el az időmet... Minden eszközt bevetettem, hogy megértse szegénykém, hogy honnan kezdjük írni a számot, merre haladunk, melyik számot hogy írjuk le, nagyon sok játékot vettem, ami erre való (letörölhető táblára írni stb), így végigvettük a számokat 100-ig, átbeszéltük őket, de még 30-ig nem túl stabil a tudása (afelett könnyebb, de a huszon... meg a tizenakárhány neki nehézséget okoz). Utána számokat írtunk, átírtunk, kipontozott számokat, majd önállóan írt számokat, háááát... lesz még egy kis munka vele. De sokat haladtunk tegnap. Nagyon sokat. Az az igazság, hogy nyáron azért nem akartam őket gyötörni, mert tudtam, hogy jön a költözés, ami megviseli őket, itt meg azért, mert láttam, hogy szét vannak esve. Még akkor is, ha nem látszik. De most már kezdik magukat összeszedni, látom, hogy már jobban terhelhetők és jobban érdekli őket az iskola. Túl kellett lendülni azon, hogy minden új, a szobájuk, a berendezés, előkerültek a játékok, minden... most már jöhet az iskola. Lehet, hogy lehetett volna okosabban is, de én úgy éreztem, hogy ezt a költözést zökkenőmentesen így lehet elérni. Lehet, hogy tévedtem, majd meglátjuk...

Most már megyek, mert reggelit kell készíteni nekik. :)

Szép napot kívánok nektek! :)