Iskolakezdés Írországban

Nem találok szavakat... nem bírtam magamban tartani holnap reggelig és most van néhány percem :)

Képzeljétek, elmentünk beiratkozni. Miután a nyomtatványokat kitöltöttük, az igazgatónő megkérdezte, hogy meg akarjuk esetleg ismerni a tanító néniket? Hát persze, hogy igen. :) Elmentünk, bemutatkozott a fiam, ő egy fiatalabb tanító nénihez fog járni, látszott, hogy első osztály, még nem annyira volt összeforrva az osztály, csodálkozva, csillogó szemekkel néztek ránk, nagyon tündériek voltak :) A tanító néni mondta mindenkinek, hogy a fiam nem beszél angolul, segíteni kell neki mindenben, ők beleegyezően bólogattak :) A tanító néni végtelenül kedves volt, elmondta, hogy ne aggódjunk, mindenben segíteni fog a fiamnak. Kissé szokatlan volt, bár voltak padok és osztály jellege volt a teremnek, valamiért mégis úgy éreztem, hogy olyan lazábban mozognak az osztályban a gyerekek és bár van fegyelem, mégis mintha kissé otthonosabban mozognának (nem kevésbé fegyelmezetten, hanem inkább otthonosan, talán ez a helyes kifejezés). A lányom vette észre, hogy volt sarokkanapé :) Én ezt nem láttam, csak az összképben maradt meg az otthonos érzet :)

Utána elmentünk a lányom osztályába, ott egy idősebb, nagyon profi és gyakorlott tanító néni volt, nagyon-nagyon, végtelenül kedves volt, azonnal bemutatta a lányomat az osztálytársaknak, akik örömmel kórusban köszöntek. :) Már izgatottan várják a lányomat, tudnak róla, mert az igazgatónő már jelezte, hogy jönni fogunk. És most jön a lényeg: képzeljétek, a lányomnak már megvan a helye, a tanító néni már beszerezte neki a könyveket (nem is volt biztos, hogy oda megyünk, csak egy nyomtatványt vittünk el) és mai napon Magyarországról fognak tanulni egész nap, hogy felkészüljenek a lányom érkezésére. Ott álltam és potyogtak a könnyeim... meg sem tudtam szólalni... erre a fogadtatásra nem voltam felkészülve. Nagyon aggódtam, hogy milyen helye lesz a lányomnak, mert az előző tanító nénije fantasztikus volt, az iskola csodálatos. Talán az égiek segítségével sikerült találnunk megfelelő iskolát a lányomnak... nem hiszem el... egyszerűen nem is tudom, mit mondjak... fogalmazza meg mindenki magának, mit gondol erről, én le vagyok nyűgözve :)

Menni kell, mert Matykó főzni készül, ami nem veszélytelen...

Szép napot nektek! :)