Úgy döntöttem, ma bemegyek az iskolába és beszélek a fiam tanító nénijével. A fiam egy magyar kisfiú mellett ül, ami nagyban megkönnyíti az életét, mert így mindent ért, ami az órán történik. De az a gond, hogy nem szólal meg angolul, mert nincs rákényszerítve. A kisfiúval annyira egymásra találtak, hogy az hihetetlen... A fiam nagyon szépen és választékosan beszél magyarul, de meg kell tanulnia angolul, nincs mese. Mondtam neki, hogy holnap odamész a tanító nénihez és megmondod neki, hogy kérsz még egy lehetőséget, megígéred, hogy ezentúl beszélni fogsz. Valóban jobb lenne, ha nem magyar fiú mellett ülne - nyelvtanulás szempontjából - de egyébként meg szerintem katasztrófa lenne, mert ha nem ért semmit, elfárad és akkor elkezd rendetlenkedni. Ha az én fiam rendetlenkedik, az nem igazán szerencsés. A fiamnak nagyon eredeti ötletei vannak, jobb, ha ezt az iskolában minél később tapasztalják meg. Nagyon kreatív és nagyon ötletesen tud rendetlenkedni. A fiam egy olyan gyerek, aki kigondol valamit és megcsinálja. Az nem számít, hogyan... az otthoni iskolában mivel tudott olvasni, elolvasta a feladatot és megoldotta, nem várta meg a tanító nénit, hogy elmondja, hogy nem grafit ceruzával kell írni, hanem színes ceruzával. Amelyik gyerek még nem tudott olvasni (mily meglepő, elsős korában miért is tudna? De persze a fiamnak fontos volt, hogy nagyon-nagyon gyorsan megtanuljon olvasni, mert neki aztán sürgős olvasnivalója van). Előfordult olyan eset is, hogy ő kitalálta, hogy gyíkot fog, a kertben gyomláltam, egyszer csak jön és látom, hogy folyik a vér a kezéből: levágta az ujjbegyét, mert a gyíknak egy dobozt készített, amibe épp ablakot vágott volna (késsel - nem is értem... ott az olló, miért épp késsel). Hála Istennek, az ujjbegye egy pici ponton még lifegett, ezért vissza tudták ragasztani. Azóta tudja, melyik a bal keze, mert megfogja a sebét. Hát szóval... mit mondjak? Az én fiam nem egy egyszerű eset... jobb nem hagyni unatkozni... Egyébként most nagyon megszeppent, mert mondta, hogy Anyaaa, kérlek, taníts meg angolul :) Az összeadás táblát (itt van ilyen is, nemcsak szorzótábla, hanem van Addition table - leírták, hogy kell megtanítani nekik és időnként feladják házi feladatban, hogy melyik részt tanuljuk. Tegnap a 3-as összeadások közül az első négyet kellett tanulni) már angolul tanultuk :) A szomszédasszonyt kérdeztem meg, hogy mondják a plusz meg az egyenlőt angolul, mert nem akartam butaságot tanítani. :) Olyan aranyosak voltak, velük még nem találkoztam, mondták, hogy bármikor kérdezzek, szívesen segítenek :) Úgyhogy most tanulni fogunk szépen :) Nagyon édes, annyira akar :)
A lányom mesélte, hogy annyi házi feladatot írt külön angolból, hogy a tanár nem tudta kijavítani :) A 60 oldalas könyvből 40-et megoldott :) Ő is nagyon motivált, úgy látszik, kezdenek visszatérni az én érdeklődő lurkóim :) Azt hiszem, kezdünk belerázódni az életbe újra :) Büszke vagyok a gyerekeimre :) Nagyon! :)
Nem is mutattam, pénteken a lánykám ilyet font a barátnőinek. :) Hozzáteszem, az egyik kislány soha senkinek nem engedi, hogy befonják a haját :)
Matyi, hát a Matyi... :) Tegnap megkapta a kismotorját :) Épp déli alvás közben jött a postás. Hát képzeljétek el, amikor felébredt, azonnal rápattant :) Ment és ment egész délután :) Esőben, napsütésben, ment és ment :) Néha felbosszantotta, akkor felállt megsértve, de egyébként nagyon élvezte :) Sajnos nem tudom feltenni a videót, mert nagyon nagy méretű... de majd kitalálok valamit. :)
Megyek készülődni, mert sok a teendő és ma még a tanci nénihez is el kellene jutnom. :)
Szép napot nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése