Sikerült! Van autónk végre!

El sem hiszem, hogy sikerült biztosítást kötni... Az, hogy egy vagyont fizettünk ki érte, egy dolog, de akkor ezt hagyjuk a végére, mert este történt :)

Reggel néhány anyukát beengedtem a facebook csoportjaimba, ezzel annyi idő elment, hogy már kapkodós lett a reggel. A gyerekek szétestek, én már láttam, hogy ebből balhé lesz, nem folytattam, de sajnos hiába, a reggelinél egymásnak estek. Felküldtem a lányomat a szobájába lenyugodni, a fiam reggelizett utána békésen és egy ideig békésen elvoltak. Nem csoda, hogy ennyire kivannak, hiszen már régóta itthon vannak, hiányzik nekik a saját közösségük. Bár tudom, hogy nehéz lesz úgy, hogy idegen nyelven kezdik az iskolát, de akkor is szükségük van a saját közegre. Ez nagyon erősen látszott, amikor ott volt a kislány, a baráti család unokatesója, azt tegnap is emlegette napközben.

Matykó egész nap pörgött, söprögetett, főzőlapot kapcsolgatta (nagyon kell vele vigyázni, hogy mindig ki legyen kapcsolva a főzőlap főkapcsolója), tologatta a széket és ráállt, vagy mosogatni akart vagy főzött, vagy takarított, de mindig rendezkedett valamit. Ha Matyit nem találjuk sehol, akkor biztos, hogy a wc-ben van. Imádja a wc-kefével sikálni a wc-t. :) Ebben a gyerekben van valami energiabomba, ami folyton mozgásban tartja... mindig azt mondják, hogy fitten tart :) Hát, ha ez a fittség... :) És így kell rendben tartani egy ekkora házat... na nem baj, megoldjuk valahogy... 

Apával egész nap a biztosításon dolgoztunk. Egész nap telefonáltunk és tanakodtunk, hogy mi legyen... De tisztán látszott, hogy ha a bónuszt akarjuk érvényesíteni, az nagyon hosszú menet lesz, annyit a család már nem bír ki, a gyerekeknek menni kell iskolába, márpedig ez az időjárás... nem akarom ennek kitenni őket. Végül lefogyott a telefonjáról az egység, így elindultunk a jó kis szemerkélős esős időben apához, hogy tudjon az én telefonomról telefonálni, mert nekem előfizetéses telefont vettünk, hála Istennek... Matykót nem lehetett betenni a babakocsiba, ő rollerrel akart menni. Nem és nem! Nem akart beülni a babakocsiba. Hát kénytelen voltam elindulni a szemerkélő esőben, fújt a szél... rollerrel. A babakocsit vittem magammal, a három gyerek rollerezett. Egész sokáig eljött rollerrel. Amikor felfelé kellett menni, akkor már nem bírta a küzdelmet, megsértődött, otthagyta a rollert és elindult visszafelé :) Én meg nevetve utána, mert olyan vicces ilyenkor :) Megfogtam, felhoztam a rollert az emelkedőn és mentünk tovább :) Az úttesten is átment, toltam a babakocsit, meg Matyinak segítettem, majd egy arra járó néni segített nekem, hogy ne bénázzak a kettővel. Aztán egy idő után elfáradt, de elég hosszú távot megtett, legalább 6-7 utcasarkot :) Akkor elkezdett sírni, mert még menni akart, de nem bírta, így megegyeztünk abban, hogy megyünk babakocsival :) Beültettem, mentünk tovább, a két nagy meg én a babakocsival, rollerrel, majd apával találkoztunk útközben. Odaadtam a telefont apának, ő beszélt a biztosítóval, mire befejezte, már a boltban voltunk, mert kellett néhány apróságot venni. Persze én a 240 l-es szemetes helyett 24 literest vettem (a 2-es és a 4-es stimmel) :) De az az igazság, hogy a három gyerekkel egyedül vásárolni nem kis feladat itt sem, Írországban. Majd megjelent apa, hogy van egy kis nehézség, akkor mondtam, hogy OK, menjünk fizetni és menjünk be a brókerhez, kérünk biztosítást annyiért, amennyiért ad slussz-passz. Hát nem kis összeget ajánlott fel... de mondtuk, hogy nem érdekel, azonnal kérjük. Mondtam, hogy otthon vagyok velük már hetek óta, az autó miatt nem tudunk menni, úgyhogy megértően mosolygott a biztosítós. :) Persze Matyi ott is szétrámolt mindent, egy másodperc alatt a nyomtatót szedte szét, vagy a táblát borogatta, ami kint volt, aztán egy ügyintézőnek a helyére bemászott, ott a fiókokat akarta kipakolni, majd bement egy konyhának tűnő helyiségbe, közben épp ügyintéztünk... Hát, kemény menet volt, de kezünkben a biztosítást igazoló papír, úgyhogy mehetünk az autóért. :) El sem hiszem! :) :) :)

A bróker hölgy mondta, hogy ma kell feladni a papírt, amivel igazoljuk az adásvételt, úgyhogy elmentünk a postára, hogy vegyünk bélyeget. Persze a posta zárva volt, de lehetett volna bélyeget venni, ha van készpénzünk, ami nem volt... elmentünk a barátokhoz és megbeszéltük, hogy visszafelé veszünk bélyeget. A nagyok nagyon gyorsan elfoglalták magukat, mivel az unokatesó is ott volt, Matykó felfedező útra indult. Látni kellett volna azt a boldogságot, hogy örült, a sok új játéknak. Volt egy pedálos autó, na az teljesen elbűvölte egy darabig, majd egy bébitaxira akart felülni, ami nem sikerült és felborult. Rám nézett: Anya, most sírni kell. Mondtam, hogy semmi baj, ülj rá bátran :) Hát ha nem kell sírni, akkor megyünk tovább :) Nagyon boldogan játszadozott a sok új játékkal :) Épp indulni készültünk, amikor jött az unokatesó anyukája, hála Istennek, ő ellátott sok jó tanáccsal, hol vegyünk ruhát, mit vegyünk, nagyon örültem neki :) Kapunk kezdetnek néhány ruhadarabot is, hogy ne kelljen az egyenruhásnál venni, mert ott nagyon drága és jobb minőséget lehet rendelni Galwayből. Ő ugyanazt mondta, mint a lányom, hogy a kislánya nagyon örült a lányommal való találkozásnak, végre úgy érzi, hogy egy olyan kislányra lelt, aki olyan, mint ő, nem nagyon nagylányos, hanem inkább természetes. Lehet, hogy tényleg barátokra lelt a kislánykám? Egyelőre úgy tűnik.

Míg mi beszélgettünk az egyenruháról, apáék beültek a kocsiba. Hát Matykó eszméletlenül élvezte az autózást. Azt tudni kell, hogy otthon mi heti 5 fejlesztésre jártunk, minden nap autóval mentünk ide-oda, otthon volt két autó, itt meg örülünk, hogy egyet nagy nehezen össze tudtunk hozni... Szóval Matyinak buli volt, én meg imádkoztam, hogy biztonságban megérkezzünk, mert szegény apa balkézzel váltani, baloldalon menni, este, esőben... hát... de apa ügyes, megoldotta :)

Így végződött a tegnapi napunk, a sok vesződés után végül sikerrel. Ma megyünk beiratni a két nagyot iskolába :) Megvesszük az egyenruhát és hétfőn már kezdik az iskolát :) Matykó végre szóhoz jut, lesz egy kis lélegzetvételnyi időm rá :)

Szép napot kívánok mindenkinek! :)