Az iskolában találkoztunk a másik két Down-szindrómás kisgyermek anyukájával (egyik ide jár, másik szeptembertől fog). A kisfiú, aki jár az iskolába, ötödikes, nemsokára megy felsőbe, anyuka keresi a középiskolákat. Úgy néz ki, hogy talált egyet, megbeszéltük, hogy nyílt napra elmegyünk anyukával, én is szeretném megnézni az iskolát.
Nagyon sokáig tartott a traccsparti. :) Régen találkoztunk, Anyuka nagyon aranyos, élmény vele beszélgetni. Ha már így elhúzódott, nem akartam még egyszer visszajönni, elhoztam Matykót is. Kicsit bántam, mert épp festegettek, amit itthon elég nehéz megvalósítani, tekintve, hogy a nagyoknak hol házi feladat van, hol kint vannak, hol ez van, hol az van... jó lenne a kis asztalkáját úgy beüzemelni, hogy bármikor festhessen... Otthon úgy volt és otthon sokat rajzolt. De itt a falakat firkálja, meg a padlót, a bútort... az én jómaradam... nem egyszerű... Úgy ült a többiek között, mint egy jó gyerek. :) Mint egy édes cukipofa áldottjó gyerekecske. Nyoma nem volt a jómadár Matykónak, aki itthon rendezkedik. Kérdeztem az oviban, de mondták, hogy ott nem borogat ám fel semmit. Teljesen meglepődtem. Kint voltak az asztalon mindenféle poharak tele szórható ilyen-olyan holmival, te jó ég... én semmit nem merek elől hagyni, mert itthon repül, bokáig járnánk a díszítőanyagokban. Azt mondta az asszisztens, hogy itt soha olyat nem csinált, hogy valamit leborított volna az asztalról. Nahát... Ez a gyerek tényleg csak otthon ilyen jómadár?
Otthon nem akart aludni, ezért korábban mentünk a nagyokért, a kocsiban elaludt. Nagylányom mesélte, hogy nagyon sokat voltak kint, aznap alig tanultak. Valóban gyönyörű idő van. Szerintem úgy gondolta a tanító néni, hogy ráférne egy kis rohangálás a gyerekekre. :) Már nem gond, ha kint van, játszanak egymással, hol ezzel a kislánnyal, hol azzal. Bármikor megyek, mindig van valaki körülötte, mindig valakivel játszik. A lányok édesek, boldogan integetnek. :)
Nagyfiam boldogan újságolta, hogy megette az összes ételt, kaphat fagyit? :) Mondtam, hogy persze, ha ilyen ügyes fiú volt. Meg kell, hogy mondjam, teljesen más volt az arcberendezése attól, hogy evett. :) A nagyok bementek a benzinkúthoz, én a bejáratnál vártam őket. Meg sem tudtam volna mozdulni, mert mindenhol álltak és mindenki leparkolt a benzinkútnál, amikor beszaladt vásárolni. Ezek az írek nem zavartatják magukat. Ha egy egész sort feltartanak, akkor is beszaladnak vásárolni. De épp sor volt, úgyhogy ez nem néhány másodperc volt... mindegy, én is megvártam őket, de engem alapból nem zavar az ilyesmi, csak nevetve vettem tudomásul az ír lazaságot. :)
Itthon beindult a játék: a szomszéd kislányok trambulinoztak, kinéztem egy pillanatra és látom, hogy a lányom ül. Kérdezem tőle, hogy miért ül, mire ő: Anya, ők nem tudnak bármikor ugrálni, hagyom őket. :) De édes, büszke vagyok a lánykámra! :)
Amikor megunták a trambulint, elkezdtek ültetni. Kaptunk a Lidl-ben egy csomó ültethető készletet, azokat ültették el. Ugye mondanom sem kell, hogy nem tették bele a magokat? :) Még jó, hogy utána sikerült összegyűjteni őket. :) Majd ma beletesszük. :) Lánykám elültette végre a káposztáját is. :) Jól érzi magát a káposzta, nagyon szép lett. :)
Hat előtt megérkeztek a háromgyerekes barátnőmék is. Jót palacsintáztunk, apa sütött egy kis bundás banánt, isteni volt, csak kevés... :) A gyerekek játszottak, ugráltak, semmi dráma, lánykám gyorsan kötött egy kis kesztyút. :)
Matyi ölelgette a picit, motorozott a középső gyerekkel, ugrált a trambulinon... nagyon boldog volt, élvezte a társaságot. :)
Kis szerepjáték: barátnőm fiatalabb kislánya egyidős Matykóval, meglátta Matykó bilijét és beleöntött "tartalmat". :)
Vacsoráztunk, ettünk-ittunk beszélgettünk, majd utána apa olvasott a nagyoknak egy kis Robinson Crusoe-t, ők meg tágra nyílt szemekkel hallgatták. :) Jó kis este volt, jólesett a lelkemnek. :) Jaj, el is felejtettem alkoholmentes sört inni. :) Most már mindegy, úgyis nő tőle a hasunk... jobb, ha kihagyjuk. :)
Várnak a tételek. :)
Kellemes hétvégét mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése