A fejlesztő bekapcsolt hangokat, állathangot, eszközök hangját (fűnyíró, telefon, automata), eső hangját stb., és kitett hozzá két képet. Ki kellett választania azt, aminek a hangját hallotta. Matyi mindent tudott, csak azt nem, amivel nem volt tapasztalata. Például nem ismerte fel a telefoncsöngést, hiszen nekünk zene van beállítva, nincs telefoncsörgés hangja a hívásnak. Nem ismerte fel a pénzfelvételt sem, de azért, mert vele soha nem vettem fel pénzt, nagyon forgalmas helyen vannak az automaták, ha lehet, azt nem vele intézem. Vége felé már lankadt a figyelme, úgyhogy már nehezebben lehetett vele dolgozni, de nem csodálom, mert szegénykémnek angolul végigcsinálni az egészet, hááát... nagyon ügyes volt és kitartó. :) Amikor láttam, hogy nem megy, akkor fordítottam neki, de nagyon ügyesen vette az akadályokat. Én döbbentem meg a legjobban... :)
A végén volt a testrészes (egy babára kellett feltenni a testrészeket) és utána építés, majd buborékfújás. Az építésnél annyira édes volt, annyira sajnálom, hogy nem vettem fel: felépítette a tornyot, a fejlesztő mondta, hogy ready, teddy, mire Matyi: Gooo! :) És már csapta is szét a tornyot. :) Annyira édes volt, annyira élvezte. :) A buborékfújásnál már csak nevetett a végén, alig volt használható valamire. :)
Utána jött az én munkám. Kaptam reeeengeteg házi feladatot. Te jó ég, rengeteget! :) A fejlesztő nagyon aranyos volt, életszerű, azt hiszem, neki is lehet gyereke, mert nagyon rugalmas volt. :) Nagyon-nagyon sok feladatot kaptunk, de még mindig nem tudom... olyan fejlesztő feladatokat kaptunk, ami az angolját fogja fejleszteni, de a magyart nem... azt hiszem, majd átkonvertálom és azokat a hangokat, amik nem mennek magyarul, azokat majd én fejlesztgetem itthon... Megmutattam neki a Nursery Rhyme-os könyvet, megkértem, hogy jelölje ki azokat a dalocskákat, amik jók beszédfejlesztésre, megjelölte, úgyhogy szépen megtanuljuk. :)
Délután a nagyokkal nem mentünk ki a közös kertbe. Mondtam, hogy csak trambulinozni mehetnek, de az már nem megy, hogy egész nap kint rohangálnak, én meg este 11-kor fekszem le. Fáradt vagyok, nem megy... Úgyhogy tegnap nyugis délutánunk volt, takarítottam, nagyon jól jött, hogy leadtam a teherből. Nem megy, egyszerűen nem bírom... én nem engedem ki őket egyedül a lakóparkba, de ha kint vannak, akkor nem tudok csinálni semmit... emellett minden nap 10 után fekszem le és nincs időm reggel tanulni, mert aludni muszáj, különben hogy vezessek? Úgy döntöttem, hogy minden plusz terhet lerakok, könnyítek az életünkön, mert apa is kivan és én is. Apa örült, mert ő a napokban borult ki. :)
Menni kell, vár a sok teendő...
Szép napot nektek! :)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése