Suli, ovi, szülőcsoport. Épphogy beestem a szülőcsoportba. Mivel eléggé zaklatott voltam, nehezen kapcsolódtam be, de azért sikerült összeszedni magam. Kicsit kávéztunk, beszélgettünk a szünetben. Egy anyukának elkértem az e-mail-es elérhetőségét, végre kezdek belekapcsolódni a csoport életébe. Épp időben, nemsokára vége van. :) Kaptunk jó sok képet, amit lehet laminálni, juhhéj! :)
Délben elhoztam a gyerekeket, ugyanis előre jelezte az iskola, hogy csak egyig vannak, nem szerettem volna kétszer menni, de a tanító nénik nem csináltak ügyet belőle, persze, természetesen elvihetem őket. Matyi, mint egy kiskirály, boldogan integetett mindenkinek, a kisfiú, akivel a játszótéren játszottunk, odajött, kicsit barátkozott velem, nagyon édes volt. :) A szomszéd csoportból a lányok körbevettek, szegénykék leálltak volna beszélgetni, de egyszerre beszéltek és nem értettem, hála Istennek az óvónő megmentett, mert a nagyok vártak én meg nem tudtam, kire figyeljek. :) Úgy tűnik, Matykó népszerű a szomszéd csoportban is. :)
A gyerekek házi feladat után hárman trambulinoznak, míg az ebédet tálaltam, majd megebédeltünk. Végre meleg ebédet ettek szegénykék... olyan jó lenne valahogy megoldani, hogy meleget ehessenek az iskolában...
Ebéd után elmentünk fagyizni. Megvettük a fagyit, a kocsiban megettük. A nagyfiamnak természetesen a világ fagyija nem lenne elég. :) Mire végeztünk, apa épp utánunk jött, így egymás mögött jöttünk haza. :) Utána a fiúk apával bringáztak, a lányom osztálytársaival ugrált a trambulinon, én végre takaríthattam.
A nagy motoros. :) Folyton felhúzta a nadrágját. Nem tudom, mi ez az új módi, vagy látta a lányomnál vagy melege volt, de hiába húztam le, ő felhúzta. :)
Nem is meséltem, egyik nap a lányom osztálytársa tanította Matykót a pitypang (vagy gyermekláncfű) termését fújni. Milyen érdekes, nem? Egy egyszerű virág, gyerekkorunkban rengeteget fújtuk, Matyinak meg ez fejlesztés. Mert a fejlesztés nem csak az, hogy elmegyünk egy fejlesztőhöz és ott majd mindenre megtanítják. Fejlesztés minden, az élet minden területén, minden percben és minden terepen lehet valamit fejleszteni, csak észre kell venni a lehetőségeket. :) Matyi fújt egyet-kettőt, de aztán nem erőltette a dolgot. De felhívta a figyelmem erre az aprócska dologra, ami Down-szindrómás gyerekeknek sokat érhet. :)
Tegnap a trambulin népszerű volt. Egymást váltották a gyerekek, egyik a másiknak adta a kilincset. :) Lányom osztálytársa bejött, aztán jött a húga a barátnőjével, aztán az osztálytársa haza, aztán vissza, végén már azt sem tudtam, hogy ki hol van... azt tudtam, hogy Matykó apával, a többit nem bírtam követni. Az én két nagy gyerekem mindig szem előtt volt, de káosz volt... mindegy, én tudtam takarítani, ez volt a lényeg. :)
A nagy káoszban jómadár nagyfiam megtalálta a vízibombákat, azt is dobálták az emeletről, szóval volt itt minden... de túléltük a tegnapi napot is. :) Most meg várnak a tételek... :)
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése