Tegnap reggel blogírás közben gondoltam, hogy utánanézek ennek a templomnak, amit tegnapelőtt meglátogattunk Granardban. Valami úton-módon odakeveredtem, hogy rátaláltam Ann Lovett történetére. Annyira ledöbbentett, hogy nem tudtam abbahagyni, sokáig keresgéltem, mire teljesen letisztult, hogy mi ez az egész... Nagyon ronda történet... A kislány erőszak áldozata lett... valószínűleg amiatt szülte a templom mellett a gyermeket... A Magdaléna mosodák története volt az első, ami nagyon szíven talált, majd ez... mosodáknak vége, de a hozzáállás nem tudom, mennyire változott, hiszen ez 30 éve történt... nekem van egy lányom, figyelnem kell arra, hogy milyen itt a hozzáállás, tudnom kell, tájékozódnom kell... Nem engedhetem meg magamnak, hogy tájékozatlanságom miatt baja essen. Szegény kislány... Erőszak mindenhol van, sajnos...

A hosszú kutatás eredményeként a futás elmaradt. Egyébként apa is hatása alatt volt az egésznek. Őt is felkavarta ez az egész. Teljesen véletlenül tudtuk meg ezt a történetet, hiszen csak egy ártatlan templomlátogatásnak indult. De olyan furcsa volt... Az emberek már túlléptek rajta. Nem véletlen, hiszen eltelt azóta 30 év... de a parkolóban volt néhány autó, egyikben egy férfi ült, gondolom, a lányát várhatta... Hát igen... Azért ez nem múlik el teljesen nyomtalanul, az emberek fejében ott van ez az egész... Miért nem segítettek annak a lánynak, hogy történhetett, hogy senki nem tudott róla, hogy lehet, hogy senki nem volt ott, amikor kellett volna, hogy lehet, hogy kilenc hónap alatt senkinek nem jutott eszébe, hogy ez tragédiába torkollhat? Nem értem... Engem mindig leszúrnak az emberek, mert aggódó vagyok... De én egy ilyen történetben előre gondolkodtam volna... Nem hagytam volna magára a lányomat... Megbeszéltük a lányommal, hogy bármi történne vele, én soha, de soha nem hagyom magára. Ha ilyen helyzet állna elő, megszüli a gyereket és mi felneveljük, ha kell. Ne féljen szólni, ha ilyen történik vele. Legfontosabb, hogy mi tudjunk mindenről, nekünk ő a legfontosabb. Nem érdekel, ki mit gondol körülöttünk. Nem számít a többi ember véleménye. Lényeg az ő boldogsága. Mennyi veszély leselkedik a gyerekekre, Istenem... Lányom azt mondta, hogy ő 14 évesen nem fog fiúkkal lógni. Hááát... Azért ezt majd még meglátjuk. :)

Miután egy kicsit magamhoz tértem ebből az egészből, megreggeliztünk, lányom sütött egy adag süteményt és elindultunk csavarogni Galwaybe. A tegnapi erős nap után egy laza napot szerettünk volna eltölteni. Elhoztuk a megrendelt tankönyveket, majd elmentünk cipőt venni a fiúknak, mert nagyon rájuk fért egy-egy pár normális cipő. A másodikat féláron adták a Paul Byron Shoes cipőboltban, így érdemes volt kettőt venni. :) A lányom is kinézett magának egyet, de az nem sürgős, majd legközelebb. Matykó kapott egy Geox cipőt, ami nagyon kényelmes, lélegző anyag és villogó talpú. Annyira édes volt, ahogy trappolt benne. :) Tulajdonképpen az egész napunk vásárlásos volt: vettünk Matykónak gluténmentes sütit, amit aztán a Mr Price-ban otthagyott a lányom. :) Végre eljutottunk a Mr Price-ba. Eszméletlen mennyiségű holmi van itt... Szuperjó szendvicsbox-ok, festhető fadobozok, égők, sok-sok játék, nagyon sok gyenge minőségű árú van, de könnyen találni nagyon jó minőséget is, csak nincs választék. Ami épp ott kapható és akciós, az van, ennyi. Vettünk még egy pár teniszütőt, teniszlabdákat, festhető fadobozokat, Matyi kinézett magának egy helyes kis markolót, azzal játszott a végén, amikor már Apa is kifulladt... :)

Én a nagyokkal küzdöttem. Nem, nem vesszük meg ezt, meg azt sem... legközelebb... iszonyatosan fárasztó velük vásárolni... :) Mindegy, most is megúsztuk lom nélkül, úgyhogy alakulunk. :)

Vásárlás után Knocknakarra-ba mentünk esti misére, találkoztunk a galwayi háromgyerekes családdal és a Down-szindrómás kisfiúval és családjával. Annyira édes a kisfiú, ahogy Matyit óvva megy utána. :) Hihetetlenül ügyes és kedves fiúcska és nagyon erős receptorokkal van megáldva, annyira erőteljesen érzi, hogy Matykó kisebb és támogatásra szorul... :) Már két vasárnap kimaradt a mise, úgyhogy ragaszkodtam hozzá, hogy eljussunk templomba, bárhogy alakul is. Nagyon kellett a lelkemnek... Lányom a mise alatt nagyon-nagyon ügyesen lefoglalta Matykót, végre volt egy kis nyugalmunk. Egyszerűen zseniális a lányom. :)

Itthon apáék játszottak, míg én készítettem a vacsorát, utána végre korán ágyba kerültünk. :)

Menni kell, a tételek várnak... Szép napot mindenkinek! :)