A napirend... hogy rend legyen :)

Tegnap reggel megkérdeztem az ír anyukás csoportban, hogy milyen ajándékokat szoktak hazavinni és javasoltak egy jó kis boltot nekünk. Nagyon szuper ajándékok, csupa ír holmi. :) Annyira beleéltük magunkat, hogy kicsit később kezdtünk készülődni és nem számoltam a fiam lassúságával... rendesen elkéstünk... nem elég, hogy elkéstünk, még a nagyfiam a pulcsiját is a kocsiban hagyta. Bevittem Matyit és látom, hogy ott áll mellettem a nagyfiam, hogy adjam oda neki a pulóvert. De a kezébe nyomtam, amikor indultunk. Egész idő alatt nem tudta felvenni és még a kocsiban is hagyta... hát most mit mondjak? Tudom, szedjek nyugtatót... :) Beszéltem a tanító nénivel, mondtam, hogy ne haragudjon, de egyszerűen kivitelezhetetlen, hogy mindenkire jusson elég időm és a nagyfiam fölött is ott kelljen állni, hogy öltözzön, egyen... mondta, hogy majd ő is beszél vele. Délután a fiam osztálytársa mondta, hogy beszélt vele a tanító néni. Meglátjuk, mi lesz az eredménye... Kérdeztem, hogy itt is ilyen? Tanító néni azt mondja, hogy ááá, dehogy! Semmi gond nincs vele itt. Mindegy, örülök, hogy legalább ott jól viselkedik... :)

Év végi felmérők időszaka van az iskolában, de a lányom nem írt felmérőt, őket két évig nem értékelik. :) Örül a drágám... :)

Matyit elhoztam az oviból. Hát nem tudom, mit csináltak, de nagyon piszkos volt... úgy nézett ki, mint aki agyagozott. Vagy csak homokoztak? Nem tudom...

Ugye milyen jól nézünk ki? :)

Odamentem érte, ő meg visszament a többiek közé és nem akart velem jönni. Integetett, hogy bye-bye. Mondtam, hogy nem, nem, megyünk haza. :) Hát jó, akkor jön... :) Amikor beültettem az autóba, az ovistársa köszönt neki, az a szemüveges kisfiú, aki mindig lesi, hogy köszönjön Matykónak, amikor hazamegyünk. :) A mamája kinyitotta az autó ajtaját, hogy kisfiú tudjon köszönni Matykónak. Annyira édes, olyan nagy szeretettel fordul Matyi felé. :) Mamával kicsit beszélgettünk, aztán elköszöntünk. Nagyon szivélyes, kedves család. :)

Matykó nem akart aludni, ezért kicsit korábban indultam a nagyokért, mert tudtam, hogy a kocsiban elalszik. A nagyok megírták a házi feladatot és utána beindult a nagy játék. Egyik itt, másik ott, azt sem tudtam, ki merre van. Matyi az autóban aludt. Amikor megjött apa, elkezdtem a laminálást, mert eldöntöttem, hogy a szemléltető anyagokat elkezdjük használni. Még arra is maradt egy kis időm, hogy az évfolyamtársammal tanuljunk. Az esti programnak jót tett a Bedtime checklist, meglátjuk, meddig lesz eredményes...

Eldöntöttem, hogy elkezdjük a napirend kártyákat. Bár nem volt időm és energiám kártyákat gyártani, de a kinyomtatott oldalakat lelamináltuk és azokat kezdjük most használni. Majd lesznek kártyák is, csak idő, idő, idő... abból van a legkevesebb. :) Őszintén szólva magyar kártyákat szeretnék. De ez volt kéznél... Reggel ezt fogjuk használni. Már mindjárt itt az ideje... :)

Az idő szalad, menni kell...

Szép napot mindenkinek! :)