A lovaglás :)

Szombat reggel Matyi páros lábbal ugrott a trambulinon. :) Juhhéj! :) Csak ki kell várni és menni fog ez szépen. :) Az egy dolog, hogy bukfencezni nem szabad neki... de Matyi nem olvasta a szakirodalmat... remélhetőleg, nem lesz tőle baja...

A születésnapon kértem időpontot lovaglásra, úgyhogy délre mentünk lovagolni. Gondolom, mondanom sem kell, hogy késtünk... Matyi elaludt a kocsiban, de amikor megérkeztünk, felébredt és apával ő is odajött a többiekhez. Teljesen belelkesült a lovaktól. :)

Istennek hála, hogy jártunk otthon lovagolni! Itt aztán lazán ment a dolog: felültek a lóra és mentek. Nem ám, mint otthon, hogy így tartsd a lábad, úgy a hátad, így ülj, ezt csináld, azt csináld... Elindult a csoport és irány az erdő. :) Egy órát lovagoltunk. Én mellettük gyalogoltam. Hát... melós... izomlázam volt estére. Hosszú volt az út az erdőn keresztül...

Míg mi lovagoltunk, Matyi apával a Bűbájos erdőben volt. :) Matyi bekopogott a tündérkapun :), de nem nyitott neki senki ajtót. :)

Matyi akkora, mint a manók :)

Ezt most nem értem... gyanús nekem ez az alak... miért nem mozdul? :)

Apa mesélte, hogy Matyi az erdőben suttogott. :) Mindent megnézett, de nagyon óvatos volt... és nagyon kíváncsi. :) Majd jött egy csoport, ahol hangoskodtak a gyerekek, ő is egyből elkezdett hangosan kurjongatni, ment haverkodni. :)

Hazajöttünk, vacsoráztunk (vagy estebéd volt, nem is tudom, minek nevezzem), nagyfiam az osztálytársával játszott, a lányom Matyival és az osztálytársával trambulinozott. Egyszer látom, hogy a nagyfiam elindul haza, mire az osztálytársa utána kiabál, hogy hová megy? Kiderült, hogy az volt a baja, hogy megérkezett a másik osztálytársa és ha ő is ott van, akkor ők ketten dumálnak, nagyfiam nem tud bekapcsolódni, mert ő nem annyira jó angolból. Ezt eddig is észrevettem, hogy az egyik osztálytársa úgy hagyja őt ki, hogy elkezd beszélgetni, ezzel kisajátítva a másik gyereket. Odamentem és megbeszéltük, hogy ha a nagyfiam nem érti, amit mond, akkor ők elmagyarázzák, a fiúk meg azt kérték, hogy beszéljen mindig angolul. Kiderült, hogy a nagyfiam néha magyarul beszél, ha utálatos gyerekkel beszél. De ezt ők nem értik és nem fogják, hogy mi a gond. Milyen nehéz lehet... Szegény fiam... szegény fiúk... de azért megoldják Istennek hála...

Menni kell, a tételek...

Szép vasárnapot mindenkinek! :)