Tegnap Matykó kirándulni ment az ovival. Elmentek egy másik településre játszóházba. Nagyon izgultam... Olyan pici.. olyan icipici... és védelemre szorul... Az óvónő nevetve mondta, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz. Hát persze, könnyű mondani... Megnyugtató volt, hogy Matyi jött elől az óvónővel, fogta a kezét és az első ülésen ült a buszon, az óvónő mellett. Az már eddig is feltűnt, hogy mindig elől megy az óvónő kezét fogva, de akkor ez bevett szokás náluk. Ennek nagyon örülök, mert Matyi külön figyelmet igényel, az óvónő meg nagyon helyesen látja, hogy ha mellette van, akkor biztonságban van, de a többiekkel is tud foglalkozni. Istenem, ez az óvónő, annyira, de annyira jó... :) Integettek, a busz elindult, én meg rághattam a körmöm...
Beszélgettem a szemüveges kisfiú anyukájával, a fia Matyi mögött ült. Mondta, hogy amikor a fia felsorolja a barátait, akkor mindig első helyen mondja Matyit, mert Matykó a legjobb barátja. El sem hittem... Az én Down-szindrómás fiam egy kisfiúnak a barátja... Egyszerűen hihetetlen... holott nem beszél... nem is tudom, hogy csinálják... azt mondja, hogy ő a barátja... Istenem... Akkor azért integetett mindig olyan boldogan, azért kellett neki kinyitni az autó ajtaját, hogy elköszönhessen Matykótól... Ez a kis édes... Az egészben az a vicces, hogy amikor beszokott, akkor a kisfiú egyből kiszúrta magának, de Matyi folyton verekedett vele. Ezek szerint megtanult játszani a gyerekekkel. :) Jaj Istenem, de nagy öröm ez anyai szívemnek... :)
Nagyon meleg volt, 22-24 fok. Írországban ez már az a szint, amitől az ember kitikkad. Amikor Matyiért mentem, a lányom kiabált, Anyaaaa, Anyaaaa, vigyél hazaaaa! :) Szegények egész nap kint voltak, éhes volt, remegett, lement a vércukra, de nem ehettek, csak ihattak. Viszont szegénykémnek csak vize volt, az meg már meleg... Elkértem őket az igazgatónőtől, ő mondta, hogy persze, természetesen hazavihetem őket. Beültek a kocsiba és míg vártunk Matykóra, megették az ebédet. A busz késett, én szétizgultam magam, kérdezgettem az anyukákat, hogy nem tudnak valamit? Annyira aranyosak, mindenki egyből tudja, ki az a Matyi, a tesókat is ismerik - hát persze, itt egy családban annyi gyerek van, hogy minden osztályban akad egy-kettő. :) Minden átfutott a fejemen: lehet, hogy kiszökött, nem találják, biztos, meglógott... jaj, ugye nincs semmi baj? Amikor végre megérkezett, ők szálltak ki elsőnek, az óvónő mondta, hogy a buszban kicsit aludt, de nagyon-nagyon jól érezte magát és "brilliant" volt. :) Istennek hála... :) Matyi elégedetten jött haza, minden a legnagyobb rendben volt. :)
A nagyok könyörögtek, hogy vegyünk medencét. Hát legyen... elmentünk medencét venni, de nem találtunk, csak egy ugrálóvárat, aminek az aljába vizet lehet tenni. Volt óriási medence, de azt nem vállaltam be, iszonyatos munka beüzemelni, összeszedni, na azt nem. Otthon jöttünk rá, hogy nincs alá semmilyen alátét, irány a Lidl. Vettünk két polifoam matracot és alá tettük.
Mire felfújtuk és feltöltöttük (a nagyfiam kikészített, mire idáig jutottunk: bent felfújta, majd a házon keresztül kellett kihozni, le kellett félig ereszteni, persze ez is ránk maradt, mert olyan szűk helyen egyedül nem tudta áthozni. Majd miután felfújta, bele akart menni cipővel. Apa mondja, hogy nem lehet, mert kilyukad. OK, akkor hozott polifoam-ot, de nem lehet, mert akkor alatta lyukad ki. Sebaj, a polifoam-ot alátette, kihozott takarót bentről, Apa mondta, hogy Nem,nem! Ok, akkor hozott nagy bevásárlószatyrokat, mert akkor arra lép rá... hogy miért volt neki fontos cipőben belelépni, azt el nem tudom képzelni, de mindegy... :) Apának azt mondta, hogy azért, mert ez bunki. :) Szegény apa... utólag mesélte el, de kikészült közben. :)) Matyinak néhány perce maradt élvezni a medencét, mert eleredt az eső. :) Ugye mondanom sem kell, hogy bent kuporogtak a hideg vizes medencében öten? 7-8-10 és 11 évesek. :) Az egész medence 140 cm széles. :)))) Én meg hordtam a meleg vizet, mert szétfagytak a medencében, de ki nem jöttek volna... Alig bírtam hordani a vizet, annyira nevettem. Nagyon viccesek voltak, ahogy ott kuporogtak és amikor megérkezett a meleg víz, örömködtek. :) Én szétáztam, de mindegy... jó buli volt nekik. :) Mire elég meleg lett a víz, megunták és kimentek. Minek nekik meleg vízben fürdeni? Egyébként is elállt már az eső. :) Hát nem logikus? :)
Ha már nem esik, akkor inkább bejöttek játszani. :) Bent játszott hét gyerek. Fiam osztálytársának az apukája hozott fánkot, kérdeztem, hogy mit kérnek inni: Almát, ááá, nem, köszönjük! Teát? - Hmm, nem, köszönjük! Vizet sem, természetesen... Forró csokit? - szemek megcsillantak! Hát persze, hogy kérnek! :) Két liter forró csoki fogyott el pillanatok alatt. :)
Amikor mindenki elment, a nagyok elkezdték apát nyúzni, de Apaaaa, egy kis rajzfilmeeet. :) Megegyeztünk: ők felszedik a földre ledobált holmit, és nézhetnek rajzfilmet. Jelentem, a földön a házban semmi nincs. :)
Menni kell, mert várnak a tételek és ma nincs iskola, szavazás van... az abortuszról szavaznak. Azt hiszem, ma megszavazzák, hogy Írországban is legyen abortusz. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ez jó hatással lesz ránk, de ez van...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése