Sajnos akkor még nem tudtam, hogy tollasozni nem igazán lehet Írországban... de hátha lesz olyan szélmentes nap, ki tudja... :)
Bevittem a gyerekeket, a nagyok bementek, Matyi dobálta a puszikat és már mehettem haza, neki dolga van. :) Amikor érte mentem az oviba, az óvónő mondta, hogy Matyi ma mindenkivel verekedett. Mondták neki, hogy nem szabad, úgyhogy nem volt nagy gond, de ezek szerint ma valami nem stimmelt vele. Lehet, hogy előjött az allergiája, mert folyt a könnye és az orra. Most a nagyok orra is be van dugulva, én is érzem magamon, hogy most mintha erősebb lenne minden tünetem. Este kapott allergiacseppet, meglátjuk... ha attól van, akkor ma minden rendben lesz. ha nem... nem tudom... az is lehet, hogy keveset reggelizett és éhesebb volt...
A kocsiban elaludt, átmentettem, ébredés után ebédelt, de ebéd közben is nyűglődött. Elmentünk a nagyokért, majd apáért, mert ma volt a retinavizsgálat, én hozom haza. Persze mondogatta, hogy majd ő eljön gyalog, de úgy, hogy nem lát, szerintem ne gyalogoljon fél órát... Bementem a munkahelyére, átadtam az autót, elvezetett a rendelőbe. A városunkban egy új rendelő van, gyönyörű, új, modern épület, igazán elegáns és tiszta. Mindenhol ki volt táblázva, hogy merre van a retinavizsgálat, úgyhogy nem volt nehéz dolgunk. A gyerekek házi feladatot írtak, Matyi rendetlenkedett. Hamar végeztünk, úgyhogy mehettünk, csak sikerüljön összekaparni a három szétesett gyereket... Szegény apa próbált Matyi után menni, én a nagyokkal vesződtem, mert a nagyfiam nagy kínnal pakolt össze. Végül sikerült, hazamentünk, apa otthon maradt a nagyokkal, én Matyival mentem sétálni, mert Matykó annyira be volt sózva, hogy nem lehetett vele bírni. Mindenáron be akart szállni az autóba, mondtam, hogy rendben, akkor menjünk el vásárolni. Vettünk kenyeret és kolbászt, mert azt kért. Amikor a pénztárnál fizettem, a fiatalember a pénztártól megkérdezte, hogy nem kérünk esetleg egy kis focilabdát? Mellette volt a fújó is, egy profi kis labdácska. :) Annyira meglepődtem, hogy alig jutottam szóhoz. Mondta, hogy azért ajánlja fel, mert valaki itthagyta, hogy adja oda egy gyereknek, hát Matykóra gondolt. Meglepődtem, de nagyon jólesett. Nem tartom kizártnak, hogy ez is a Down-szindrómának köszönhető, de nagyon-nagyon kedves volt... :) Írországban az emberek nagyon megnyílnak, ha Down-szindrómás gyereket látnak. Mindenkinek a rokonságában van Down-szindrómás gyerek, tudják, hogy van vele teendő, de azt is tudják, hogy nagyon aranyosak, ezért kitüntetett figyelemmel fordulnak feléjük és a hozzátartozókhoz. :)
Még egy kicsit mászkáltunk Matyival, majd elvittem a nagyokat Ír táncra. A tanár mondta, hogy lesz tábor, a gyerekek boldogan mondták, hogy mennének. Nekem mindegy, én elviszem őket, ha kell... Hazafelé kérték, hogy vegyünk fagyit, megálltam a benzinkútnál és akkor látom, hogy nincs nálam a pénztárcám. Hát jó, visszamentem a pénztárcáért és családostól elsétáltunk a benzinkútra fagyizni. Matyinak olyan mehetnékje volt, hogy inkább eltettük a fagyiját a fagyasztóba és mentünk és mentünk... aztán elfáradt... :) Olyan, mint a nagyok voltak ennyi idősen: mint a duracell nyuszi, mentek és mentek, majd kidőltek. :)
Este későn kerültünk ágyba, úgyhogy menni kell, mert későn is keltem, négy után...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése