Reggel rendeltem egy csomó szabadtéri mozgásos játékot nyárra, köztük tollaslabdát is. 11 órakor már érkezett az e-mail, hogy feladták :) Kell néhány hét, mire megérkezik, de sebaj... :)
Az oviban: Matyi bement, boldogan integetett és köszöngetett mindenkinek, helyére tette a táskáját, a kabátot, nekem is integetett, kikísért és elment játszani. Ennyi... Ki vagyok paterolva. :) Épp akkor érkezett az a kisfiú, aki mindig nagyon kedves Matykóval (ő is alacsonyabb egy kicsit az átlagnál :)), mondtam anyukának, hogy nagyon aranyos kisfia van és annyira örülök, hogy a kisfia nagyon kedves Matykóval. :) Egyébként anyuka is aranyos. Amikor ott sírtam az ablaknál, odajött hozzám és együttérzett velem. :)
Mivel Matykó már nagyon ügyesen beszokott, hazajöttem, kicsit pakoltam és egy kis időm maradt tanulni is, de ez a két óra nem sok, sietni kellett Matykóért. Amikor bementem, a gyerekek egyből aktivizálták magukat: egyik kisfiú odahozta Matyi kabátját, a másik Matyinak szólt, hogy itt vagyok, a harmadik integetett. Édes kis aprócska világ, kis csipet-csapat. :) Elköszöntünk mindenkitől, aztán egy kis időre hazamentünk. Elaludt a kocsiban, felvittem az emeletre, de nem sokat aludt. Felkelt, ebédeltünk, aztán mentünk a nagyokért.
Mielőtt kiléptünk volna az ajtón, csengettek. Egy fiatalember kérdezte, hogy melyik áramszolgáltatóhoz tartozunk. Mondtam, hogy ezt apával beszélje meg, mert elképzelésem nincs, de őszintén szólva ezt már rábízom, ne haragudjon. Rendben, akkor visszajön este. Nekem jó. High five Matyival és elment. Matyi nézi, nézi... majd utánaindul. Még egy high five kellett neki. :) Megkapta és visszajött. :)
Lányom osztálya kirándult tegnap a közeli kiserdőben. Csoportokra osztották őket és úgy kellett valami kört végigjárniuk, míg a tanárok lent vártak rájuk. Ők háromszor megtették ezt a kört (többiek kétszer), de a végén eltévedtek. Végül valahogy visszakeveredtek. Megbeszélték a kislánnyal, hogy ez olyan volt, mint egy horror történet. Lányom mondta, hogy bár félt, de izgalmas volt. Hát... azért nem értem pontosan, hogy miért nem együtt mentek... de mindegy... értem én, hogy önállóságra nevelik a gyerekeket... mindegy... szerencsésen megúszták. Ez egyébként egy kiserdő, nem olyan nagy, tehát nagyon nagy bajuk nem eshet, hiszen olyan, mint egy nagyobb park. De azért egy gyereknek, aki nem ismeri a nagyobb parkot, annak azért ez sok lehet... Lehet, hogy majd rákérdezek, hogy mi volt ez az egész... Iskola után elmentünk a lengyel boltba vásárolni. A lányom fonott kalácsot szeretett volna enni. Hát... azért ez messze nem az a fonott kalács volt... Matyi volt a fő segítőm, ő hozta a gurulós kosarat, ő volt a cipekedő kisember. Annyira édes volt, kis törpe, ahogy húzta azt a hatalmas kosarat megpakolva. :) De nem hagyta, hogy hozzam. Nem, majd ő! Hát rendben... :)
Délután apa befejezte a könyvespolcot, közben visszajött a fiatalember az áramszolgáltatótól. Átszerződtünk, mert így olcsóbb lesz az áram. A szél energiáját és napenergiát használnak, ezért tudják olcsóbban adni az áramot. Ugye mire jó a szél, amit annyian nem szeretnek? :) Galway mellett hatalmas szélerőmű park van.
Nagyfiam kihasználva, hogy elfoglaltak vagyunk, sutyiban a kekszet melegítette mikróban, mert akkor megolvadt a krém és finom volt. Mire feleszméltem, már egy-két keksz lecsúszott... de aztán leállítottam a dolgot, mert a végén nem lesz vacsora.
Matykó esti csintalankodása... :)
Nálunk most öt napig nincs iskola és ovi, nem kell kapkodni, úgyhogy megyek tanulni, míg hagynak. :)
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése