Tegnap egész nap tanultam. Először futásra indultunk, de azt lekéstük, aztán csak misére, de azt is, aztán már a gyerekek éhesek voltak, ebédeltek, így elszaladt a nap. Mire észbe kaptunk, már este volt. A lányom estig olvasott. Örült, hogy békén hagyjuk. :) Megtalálta a Fekete kő titkát, az izgalmas kalandregény, de nincsenek benne olyan erős érzelmek, amiket ne tudna feldolgozni. Estére az is elfogyott... :) Kénytelen volt beérni a társaságunkkal. :) A nagyfiam nagyon startolt a rajzfilmért, ezért segített apának. :) Végül apa lehozta a padlásról a tv-t és a laptopjával összekötve megnéztek Youtube-on két Ho-ho-ho-horgászt és egy Hupikék törpikéket. Megérdemelték, ez már járt nekik. :) Szegénykéim annyira örültek neki, hogy nagy képernyőn nézhetik. :) Azért nem hoztam le eddig, mert egyrészt nem fizettünk elő tv-re (bár az nekünk ingyenes lenne), másrészt nem szeretném, ha ott lógnának egész nap, foglalják el magukat értelmesebb dolgokkal. Eddig működött, úgyhogy ezentúl is fog. Nálunk ez bevált. :)
Eszméletlen mennyiséget kell megtanulni az államvizsgára... Egy tételhez iszonyatos mennyiségű irodalmat mozgattam meg, de mindig voltak bennem kérdőjelek, hogy vajon erre kíváncsiak? Nagyon izgulok, hogy nem jól értelmezem a kérdést... Például a gyógypedagógiai vélemény formai és tartalmi aspektusai. Hát igen... Ilyet csak a szakértői bizottságok véleményénél találtam, de az jó nekik vajon vagy mit szeretnének hallani? Áááá, feladom... Mindegy, amit tudtam, kikapirgáltam innen-onnan, az ismert szakirodalmakból, aztán meglátjuk... remélem, nem lőttem nagyon mellé...
Most meg jobb, ha tanulok, mert nemsokára menni kell apával, be kell vinnem dolgozni, ugyanis ma szemfenék vizsgálatra megy, nekem kell őt hazahozni, ezért én is viszem be.
Szép hétkezdést kívánok nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése