Hogy várták Matyit az óvodában? :)

Tegnap derült ki számomra, hogy várták Matykót az óvodában, ugyanis találkoztunk az ovis társunkkal. A kisfiú a teniszpálya felé biciklizett, ahol mi teniszteztünk, majd látom, hogy Matyi odamegy és a kisfiú és apukája köszönnek neki. Mondom apukának, hogy Matyi még csak néhány szót beszél, de azt is leginkább velünk, viszont jelel. Mire apuka és a kisgyerek. Hi Matthew! - mondják és jelelik az ír jellel. Nevetek, kérdezem apukát, hogy a kisfiú megmutatta, hogy kell? Nevetve mondja, hogy igen. :) A kisfiú nagyon kedves volt, megosztotta a kerékpárját, de mondtam Matyinak, hogy ez nagyon nagy neki, ehhez ő kis uborka. Apuka, sebaj, feltette Matyit és kicsit tolta a bringán. Annyira, de annyira kedvesek voltak, hogy azt nem tudom elmondani. Mintha már ezer éve ismernék Matyit. Nem értettem... Elmentek, majd a játszótéren újra találkoztunk és akkor a gyerekek játszottak, mi meg beszélgettünk. Apuka kissé elérzékenyült és iszonyatosan nyitott volt, nagyon sokmindent elmondott nekünk, amit nem árt tudni, gyakorlati tanácsokat adott. A beszélgetés közben derült ki az egész, ugyanis apuka mesélte, hogy két hónappal azelőtt, hogy Matyi odakerült volna az oviba, a gyerekek elkezdtek jelelni tanulni. Az összes gyerek. A szülők el nem tudták képzelni, hogy mire jó ez, de ha tanulják, hát hadd tanulják. :) Azt sajnos elfelejtettem megkérdezni, hogy mikor tudták meg Matyit, valószínűleg akkor, amikor a gyerekek otthon elkezdtek mesélni, de lehet, hogy van olyan szülő, akinek még nem esett le... :) Ugyanis nem verték nagy dobra szerintem, hogy jön egy Down-szindrómás kisfiú, csak tanították a jelelést és felkészültek rá. Nahát... :) Ez csodálatos, nemde? :)

Van valamit a jelelésről érdemes tudni: NEM beszéd helyett használják, hanem beszédindításra és beszéd pótlására abban az időszakban, amikor a Down-szindrómás gyerek még nem beszél. Mivel első pillanattól szeretnék megérteni, szeretnék, ha a többi gyerekkel is kapcsolatot tudna teremteni és szeretnék, ha a többi gyerek is értené, mit szeretne Matykó (ráadásul az anyanyelve sem angol, hanem magyar), ezért ezt az időszakot úgy hidalják át, hogy kulcsszavakat jelelnek. Majd ahogy a gyerek megtanulja a szót, úgy hagyja el a jelet. Matyi sok jelet hagyott már el, mert szavakkal már ki tudja fejezni a mondanivalóját magyarul. Így lesz ez az ír jelekkel is, csak idő kell hozzá. De addig is, az emberi méltóság mindenek felett: megpróbáljuk megérteni és megpróbáljuk megértetni magunkat. Mivel a Down-szindrómás gyerekek (egyébként a többi gyerek is, de ők különösen) vizuális megerősítéssel hamarabb tanulnak, ezért a jeleket nagyon hamar el fogják sajátítani. Mivel utánoznak, ezért a többi gyerektől is megtanulják, tehát nem csak a pedagógustól tanulnak. Majd ahogy jönnek az angol szavak, úgy fogja a jeleket elhagyni. :)

Játszótér után hazajöttünk, mindenki bejött, csak Matykó maradt kint, apa ezzel jött be: Matyi ül bent az autóban, hallgatja a zenét és "kortyolja a kávét"- ott volt az újonnan vásárolt kávésbögrém, amiben nem volt semmi, de Matykó szereti a szerepjátékot. :)

Majd kicsit kimentünk játszani a lakóparkba, a gyerekek annyira édesek voltak, játszottak Matykóval: Head and shoulders-t énekeltek, Matyi boldog volt, hogy velük mutogathatta. :)

Nagyfiam osztálytársa boldogan büszkélkedett azokkal a jelekkel, amiket nagyfiamtól tanult. :) Annyira édesek, senkit nem érdekel, hogy Matyi nem tud velük beszélni, lemennek a szintjére és játszanak vele. Megoldják. Hihetetlen, milyen rugalmasak a gyerekek. :)

Bementem, apa kint maradt velük és amikor bejött, elmesélte, hogy a fiam osztálytársával megbeszélték, hogy Matyinak egy kromoszómával több van, mire azt mondja a kisfiú: Igen, ettől cukibb. :) Ez egy nyolc éves kisfiú, aki közel sem tudatos... csak egyszerűen itt ez a normális. Nem tökéletesek az írek, rengeteg hibájuk van... de egy dologban nagyon sok tanulnivalónk van nekünk, magyaroknak... Amikor úgy döntöttünk, hogy ide jövünk Írországba, akkor az inklúzió miatt jöttünk, de azt egy percig sem reméltem, hogy ilyen szinten fogják szeretni a fiamat. Őszintén szólva csak arra gondoltam, hogy elviselik, kedvesek lesznek vele, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ekkora szeretettel fogják körülvenni... teljesen meg vagyok hatva... úgy tűnik, ez most a meglepetések időszaka. :)

Menni kell... Szép napot mindenkinek! :)