Parkrun és Salthill :)

Végre eljutottunk Parkrunra. A nagyfiam tegnap futotta a legjobb időt. :) A lányom is végigfutotta, de ő nem törte magát különösebben. Kicsit össze is kaptunk, mert a bemelegítésnél olvasott, valószínűleg ezzel jelezte, hogy nem szeretne részt venni benne. De a futás jó, főleg itt, a jó levegőn... De nehéz lesz a kamaszkor... Neki a legnehezebb. Szeszélyes, nem tudja kezelni a hangulatváltozásait... annyira sajnálom, hogy ennyire küzd magával...

Matykó is végigfutotta a körét, bár eléggé sokat kellett noszogatni. Felváltva tettük apával, de így is kipurcantunk. :) Végül sikerült. :) Ami érdekesség: a képeknél mindig ő kerül előre. Szerintem a szervezők is úgy gondolják, hogy ez nagyon szuper dolog, hogy mi futunk Matykóval is. :)

Futás helyett integetett a fényképező bácsinak, mert az mekkora buli. :)

De azért futott. :) Na jó, sietett. :)

Futás után a Galway Shopping Centerbe mentünk és ebédeltünk. 11 órakor az írek még reggeliznek, úgyhogy nincs csirke. Hát jó, ha csirke nincs, a tojásos étel is jó nekünk. :) Csak nekünk ez már az ebéd, de sebaj. Végülis mindegy, hogy hívjuk. :) Mivel a fiam ennyire ügyes volt a futásnál és utána is megette az ételt (apa tömte végig :)), kapott nagyon édes, de nagyon finom cookies-t. :) Nem tudom, mi az, de isteni. :) 8 darabot vettem, néhány nekem is jutott. :)

A bőséges étel után úgy gondoltuk, hogy elszaladunk a cipőboltba és utána megyünk templomba. Hát ezt elszúrtuk... Több, mint egy órát voltunk a cipőboltban, ilyet többé nem vállalunk be. A lányom kikérte azt a cipőt, amit szeretett volna, de az mégsem jó, utána még egyet, majd még egyet... Az eladó végtelenül kedves volt. Kihozta ezt a cipőt, azt a cipőt, visszavitte, újra kihozta, újra visszavitte - nem tudott dönteni a lányom... végül egy egyszerű sötétkék Converse cipő mellett döntöttünk, mert az eladó is azt javasolta. Nagyon dől be a bokája, ez így nem lesz jó... A Converse cipő kicsit segít rajta... Nem tudom, mikor lesz jobb a helyzet, de szerintem soha... azt hiszem, kellene nekünk gyógybetét... Én is vettem egy cipőt, mert már nagyon meleg van...

Ha már lekéstük a misét, elmentünk Salthillbe egy kicsit csavarogni, abban a reményben, hogy estig kihúzzuk és akkor megyünk misére. Hát ez sem jött össze... a gyerekek bementek a vízbe és ruhában úsztak... mindent végigfuttattam a fejemen, hogy lehetne mégis odaérni, mit lehetne tenni... de apa mondta, hogy nem fog menni... végülis igaza van... ez a futás lehetne máskor... ha később lenne, akkor előtte elmehetnénk misére és nem lenne gond megoldani a napot...

Ha már így alakult, Matykó is lazára vette a figurát. :) Erre a kőre egyedül mászott fel. Ugye milyen ügyes? :)

Ezek az alkalmak felérnek egy korai fejlesztéssel. Mennyire hihetetlen, hogy kemény pénzeket fizetünk azért, hogy egyenetlen talajon járjon a gyerek, másszon, ezt csináljon, azt csináljon... itt meg mindent végigcsinált... Persze most nem tudtam olyan igazán foglalkozni vele, mert én tanultam a parton, de apa már kezdi elég jól ismerni a gyógypedagógiai fejlesztést, mert néha rajta kapom, ahogy fejleszti Matykót. A lányom meg - hát ő zseniális. Született korai fejlesztő. :) Annyira ügyesen megérzi, hogy miből lehet kihozni egy kis fejlesztést, hogy az csoda. :)

A gyerekek várat építettek, árokkal. :)

Itthon még játszottak egy jót a gyerekek, majd jött az esti rutin. Próbáltam korán ágyba bújni, de nem sikerült, úgyhogy teperek tanulni. Istenem... közeledik az államvizsga, annyira izgulok...

Szép hétkezdést nektek! :)